Szerintetek egy gyereket hány éves koráig lehet kényeztetni anélkül, hogy később erre a szülők ne fázzanak rá?

Én ugyan ebbe nőttem fel. Imádtam az állataimat. Sulis koromba már napi rutin volt,hogy suli előtt kikötöm a kecskét adok a nyulaknak ,tengerimalacoknak,csirkéknek ,kutyának macskáknak enni adni. Majd mikor hazaértem akkor a helyük kitakarítása, este kecskefejés.

Semmi másba nem voltam elkényeztetve. Bár szamarat is akartam , de azt nem kaptam :) Szerintem nagyon sokat köszönhetek ennek. Nagyon empatikus vagyok, ember és állatszerető, felelősségteljes,tudom mi az a két kezű munka és még lehetne pár példát felhozni amire megtanított.

Hozzáteszem, anyumék se álltak annyira jól anyagilag, de ebből is lett pénz. Kis kecskéket, nyulakat eladtuk.Volt tojásunk , tejünk. Bár jórészt azt is eladtuk mert mi nem szerettük.

Időnként levágtak egy két állatot amíg suliba voltam, rettenetes érzés volt 2-3 napig.Csak bőgtem.

Jah és soha nem ettem belőlük,mindegyiknek volt neve. A mai napig nem tudom milyen a kecske,nyúlhús.