Miért veszik természetesnek a mai fiatalok, hogy a szüleik eltartják őket 25-35 éves korukig?

Nem veszik természetesnek (hidd el, sokan szeretnének dolgozni). De aki elvégzett egy egyetemet, azért valljuk be, hogy nem azért tanult, hogy egy gyárban dolgozzon. Persze hónapokig keresgél, aztán rájön, hogy nem kap munkát, s nem volt értelme tanulni, majd rájön arra is, hogy a gyárba sem kell melósnak.

Mert egyszerűen nincs munka.

És ami még fontos, hogy a válság legnagyobb vesztesei a fiatalok! (Több statisztika is igazolja már, hogy mekkora a munkanélküliség a fiatalabb korosztályban. Nem kellenek sehova.)

Szerintem se veszik természetesnek, és ahogy az egyik válaszoló mondta ha a szülei tudják támogatni anyagilag akár azért mert tanul akár azért mert saját életre gyűjt.

Engem 20 éves korom óta nem támogattak anyagilag a szüleim és egyedül élek,de tudod amikor szived szakad meg h bár tanulhatnék én is akkor nem lenézem azokat akiket támogatnak hanem inkább arra gondolok bár én is megtehetném :(

22/n

Mindenki úgy veszi természetesnek, amilyennek a szüleit megismerte. Az én szüleim halálukig is eltartanának, mert ilyen emberek, más szülei pedig alig várják, hogy végre betöltse a gyerek a 18-at és ki lehessen dobni.

Az életkezdet nagyon nehéz, pláne a mai körülmények között. A szülő nyilván nem azért vállalt gyereket, hogy a faji obligációkat teljesítse. A gyerek boldogulása a lényeg, és ez nem mindig tart addig, ameddig egy előre megszabott életkor eljön. Akinek a szülői szerep csak 18 éves korig tart, az nem igazi szülő. Az én szememben az sem igazi szülő, aki inkább elnézi a gyereke rossz anyagi körülményeit, de nem segít neki, pedig megtehetné.

Számít az, hogy ciki? A boltban nem lehet büszkeséggel fizetni, és méltóságra sem adnak hitelt. Egy jó szülő nem nézi jó szemmel, ha a gyerek szükséget szenved, akkor sem, ha a gyerek 40 éves.

Persze, önállósodni kell, de van különbség aközött, hogy a gyereket kilökjük az életbe minden nélkül, noha módunkban állna segíteni az útját, vagy pedig hozzáadunk egy keveset a keresetéhez, ami pont elég ahhoz, hogy könnyebben boldoguljon, saját ingatlanhoz jusson, nagyobb családot alapíthasson. Ha pedig én, mint szülő ezt elérem, akkor az életemnek ezen részét sikeresnek lehet tekinteni, mert mindent megtettem azért, hogy a gyerekem boldoguljon.

Nyilván van kivétel, amikor a szülői pénztől válik függővé a gyerek, ami gátolja az önállóságát is. De pont azért szülő és nevelő valaki, hogy megmutassa a helyes utat.

Miből gondolod, hogy természetesnek veszik?!

Több ismerősöm van, aki 25 feletti. Tanulmányait befejezte, nem kap munkát. Még egy olcsó albérletet sem tud fenn tartani. A szülei dolgoznak, ő egész nap munkát keres. Több helyre beküldte az önéletrajzát, több helyen hirdet hogy állást keres.

Szerencsétlen friss diplomásoknak szerintem elég bajuk van, nincs szükségük az ilyen rosszindulatú megjegyzésekre, mint amiket a kérdező ír.

Honnan tudod, hogyha valaki otthon van, nem keres munkát? Vele vagy napi 24 órában?!

Na ugye.