Babakocsival közlekedők, hogyan hangoljátok össze a dolgokat? Gondolok itt arra, ha a nagyobbat vinni kell oviba, suliba, a szoptatást, alvást stb?

Nekem 3 volt a nagy amikor megszületett a kicsi, akkor kezdte az ovit. Téged olvasva kicsit egyszerűbb volt a helyzetem, mert az én lányom egész nap ott lehetett (ha nem lehetett volna akkor csak akkor vittem volna, ha muszáj).

Nálunk úgy volt, hogy a kicsi igényeit maximálisan a nagyhoz igazítottam. Felkelt evett utána indulás az oviba szintén 20 perc...akkor aludt a kocsiban (oviban persze üvöltött...utáltam az első évet, főleg a telet). Aztán délután szintén megetettem indulás előtt. Szépen megszokta, hogy mikor van kaja. Amikor nagyobb lett és egyet aludt (viszonylag korán átszoktattam erre,, amikor az első jel volt, hogy nem annyira álmos délelőtt elhagytuk a délelőtti alvást) szóval amikor egyet aludt akkor felkelés után azonnal indultunk és csomagoltam valami pépet vagy krémtúrót amit hazafelé a játszótéren megkapott.

2. vagyok. Én azt amikor ordított a kocsiban (nálunk az oviban öltözés volt a necces) úgy oldottam meg, hogy vettem egy előre megköött kendőt amibe beletettem így jól elvolt. Mondjuk nálunk a kicsi szerette a kocsit akkor is, ha nem aludt.

Amikor hétvége volt vagy nyáron azt csináltam, hogy délelőtt felkelés evett a kicsi a nagy mesézett, majd elmentünk sétálni egy kicsit, a séta alatt elaludt a kicsi utána elmentünk játszóterezni. Van, hogy aludt az álló kocsiban, de van, hogy felkelt, ha felkelt és elunta a kocsit akkor kivettem és sétálgattam vele, hogy a nagyobb játszóterezhessen, ha kedve van...nem volt éppen kellemes, de túl vagyunk rajta. Most már a kicsi is viszonylag önálló így sokkal könnyebb.

Viszont meg mondom neked őszintén, nem tudom, hogy a napirendünk 3 hónapos korára kialakult-e már. Nem vagyok benne biztos. Azt tudom, hogy a telet (szeptemberben született) utáltam nagyon, mert tiszta őrület volt az egész. Tavasszal már jobb volt sokkal. Most meg már azt érzem, hogy megoldható feladat :) Az elején rettegtem, hogy mi lesz, ha betegek lesznek mind a ketten, aztán rájöttem, hogy nem lesz semmi :) Ilyenkor minden annyira új, főleg az elején, de hidd el most nem látod, de hamar el fog múlni és kialakul a rendszer és minden sokkal könnyebb lesz.

Még az jutott eszembe, hogy a lakásban nem tudod elaltatni a kocsiban? Vagy ha megáll akkor felkel? Talán most egy kicsit könnyebb lesz, mert jön a jó idő és többet tudtok kint lenni.

Nálunk a kicsi (3. gyerekként) kénytelen volt a nagyobbak napirendjéhez igazodni. Nem mondom, hogy sírás nélkül ment a dolog, de így visszagondolva az elmút 2 évre, 2 gázosabb időszak volt: úgy kb 4 hónapos kora körül, amikor épp nem volt jó se fekve, se ülve, csak az ölemben, és 1 éves kora után, amikor a napközbeni 2 alvásról átszokott az 1 alvásra.

Nálunk a hordozókendő igen jó szolgálatot tett, és nem csak azért, mert abban "hordoztam", ha nagyon keserves volt a sírás, de szopizni is jókat lehet a "takarásban", szinte bárhol... (igény szerint szoptattam, úgyhogy nem is emlékszem, mikorra alakult ki igazából a "napirend")

Ja, és a babakocsinkat teljesen vízszintesre lehet dönteni, úgyhogy én mindig addig hagytam benne aludni, ameddig jólesett neki :-)