Visszamenjek dolgozni, hogy segítsek az anyósomon?

Köszönöm a válaszokat, megerősített. A kisfiam másfél éves lesz májusban, és nagyon szeretek vele itthon lenni. Anyósom még csak 50 éves, tehát sok lenne neki hátra a nyugdíjig, de fájnak az ízületei meg a dereka. Sógorom a kisebbik gyerek, még csak most kezdi a gazdálkodást, ami jövedelem esetleg lesz, azt vissza kéne forgatnia, ezért félő, hogy nem élnek majd meg. Én is úgy gondolom, hogy anyósomnak kéne inkább másik munkát keresnie, de azt mondja, úgyse sikerülne. Amiért egyáltalán elgondolkoztam a dolgon, az, hogy a férjem családjában nagyon sok volt mindig is a konfliktus a családtagok között, és én maximálisan békepárti vagyok, nem akarom, hogy a gyerekem egy széthúzó családban nőjön fel. Tehát sokszor olyanra is rábólintok, ami nincs ínyemre, a békesség kedvéért. Viszont anyósomra nem szívesen bíznám a gyereket, a higiénia se az igazi náluk, meg a fiacskám igen fürge, nekem is épp elég futkosni utána. Múltkor egy bugyipelenkát kellett volna ráhúznia, de a gyerek elszaladt előle, és odapisilt a sarokba, szóval nem bír vele. Meg a nevelési elvei is egészen mások, mint a miénk. Viszont tényleg szeretem az anyósomat, mert életvidám, kedves, jószívű, csak kicsit könnyelmű, de mindenkinek van hibája. Nagyon sajnálom, amikor kétségbe esik, hogy mi lesz velük anyagilag, általában nekem panaszkodik, és olyankor úgy érzem, nekem kéne segítenem rajta. Azt se akarom, hogy megsértődjön. De tényleg a gyerekemmel akarok maradni. Előbb-utóbb úgyis vissza kell mennem a munkahelyre, épp elég lesz akkor megoldani, hogy mindig legyen vele valaki. A férjemmel egy helyen dolgozunk, talán megoldható, hogy egymást váltsuk, de így is marad pár óra az utazás miatt, amikor egyikünk még nem ért haza, a másik meg már elment. Ezt még nem tudom, hogy fogjuk áthidalni, minél később, annál jobb.