Szegény kismamák, anyukák, családok, kik csak kinlodnak az anyagi helyzetük miatt?

Bizony az életben vannak jó és vannak rossz döntések. Mi terveztük a babát és tudtuk, hogy nem lesz könnyű, mert sajna bár elég lenne havonta a pénz, de itt vannak a fránya hitelek, így cseppet húzósabb. Minden számlafizetésnél osztunk-szorzunk, hogy melyik számla marad. Egyre csak nő a hitelkártyán a minusz, de időről időre sikerük nullázni. Aztán megint csúszunk lefele, de tudom, hogy megoldjuk valahogy. A férjem előléptetés előtt áll, ami csak húzódik, pedig akkor venne egy óriási fordulatot az életünk. Most úgy áll a dolog, hogy másodállást keres.

Szóval nem állunk túl jól, de tudom, hogy idővel rendeződik. Nagyon vágytunk egy babára és így teljes az életünk, még ha anyagi gondjaink is vannak. Neki meg van mindene és ez a lényeg!

Amúgy 24 vagyok, férjem 28. Nem akartunk tovább várni, bár az lett volna az igazi, ha az anyagiak rendeződnek baba előtt, de nem vagyunk jövőbe látók. Nem 40 évesen akarok gyereket szülni! :)

Megoldjuk, bármi is áll az utunkba!

Ez a baj Magyarországgal és az itt élő emberekkel!(persze magamat is belevonom ebbe a körbe, hiszen én is itt élek)

Nem értem, mért kell bántani ennyire szegény lányt?! Ha valaki segítséget kér, támogatást vagy éppen biztató szavakat, akkor mért kell rögtön lehurrogni?

Igen lehet felelőtlen volt a döntése, de nem Ti vagytok az Ő helyzetében...akkor mért kell rögtön ítélkezni???

Másnak ha első piciről és azt írná, hogy elveteti ugyan mit írnátok??? Ha megölné azt a picit. Ő legalább mindent megtesz a picúrért és nem a wc-be dobta, mikor látta/rájött, hogy "nem minden fenékig tejfel". Azzal is egyetértek, hogy sokan 35-40 évesen szülnek gyermeket, mert az anyagi biztonság a fontos...,de azt hiszitek az feltétlen jó a picúrkának??? Nem egy olyan emberkét ismerek akiknek a 36-37 év korkülönbség nagyon sok problémát szült már az életében, ha nem az évtizedes maradiság miatt, akkor a gyermek félelme a szülő halálától.

Vagy a szülők annyira "elanyagiasodtak", hogy már nem is játszanak a gyerekkel/gyerekekkel, mert nincs idő rá..és miért mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket. Persze a sok munka után kinek lenne kedve még a picivel tollasozni, focizni, stb. De kérdem én ez jó a gyerekeknek?

A másik...ha valakinek semmi anyagi háttere nincs, akkor az ne is vállaljon gyermeket? Akkor eltűnnének a magyarok..lassan, de biztosan. Mert: NINCS MUNKAHELY!!! Szinte nincs ma Magyarországon olyan ember aki azt mondhatná.."nekem biztos megélhetésem van; engem soha nem rúgnak ki; én biztosan nem megyek csődbe". Egyik napról a másikra vége lehet minden jólétnek!

Másrészről én nem vagyok pesszimista! 23-om éves vagyok, egyedülálló kismama és nekem sincsenek millióim félrerakva a bankban, vagy a párnám alatt. Úgy volt, hogy minimális az esély arra, hogy babám lehessen (természetes úton meg főleg). Az apukával 3-om hónapja voltam együtt mikor kiderült, hogy baba lesz. Ő mai napig nem érti meg mért vállaltam a "semmire" a picit, de nem gondol bele abba (ahogyan sokan mások sem), hogyha én elvetetem lehet soha többé nem lesz arra esély, hogy gyermekem szülessen. Tudom, hogy mindent meg tudok neki adni és nekem sem arra lenne szükségem, hogy valaki, aki semmit nem tud rólam, csak pár mondatból ítél, elmondjon minden felelőtlennek és "aluliskolázottnak". Ja hozzáteszem végzős óvodapedagógus hallgató vagyok és felelősség ide vagy oda, de inkább segítenétek tanácsokkal, minthogy támadnátok mindenkit!

Üdv.: Egy jövőben és emberi összefogásban bizakodó kismama