Mit tegyek nem akarok összeveszni teljesen a barátnőmmel, de mióta nagyobbak a gyerekek folyton összekülönbözünk gyereknevelési dolgokon?

Nekem fontos ez a barátság, örülök hogy legalább néha van kivel összejönni, beszélgetni. Nekem van 2 gyerekem, 4 és 2 évesek az övé 3. Legtöbbször úgy tudunk csak találkozni (nyilván) hogy a gyerekek is ott vannak. Eleinte jól eljátszanak aztán az ő kisfia "megvadul" ő meg nem szól rá. Ha konfliktus van és az én gyerekeim megvédik magukat visszaütnek vagy visszaveszik tőle a játékot, vagy nem játszanak vele, akkor az ő gyereke éktelen ordításba fog és akkor ő még így meg is babusgatja hogy jaj szegénykém hát nem játszanak veled stb. oviban nem kedvelik a gyerekét, tőlem kér tanácsot, és ha finoman próbálom neki mondani hogy hát lehet kicsit rá kéne szólni hagyjon mást is érvényesülni akkor még ő sértődik halálra. Hogy ő nem fogja olyan keménykezűen és szigorúan fogni a gyerekeit mint én...Na ez meg nekem esik tök rosszul mert nem érem hogy halál kemény szülő lennék, csak betartatom a szabályokat.Nem lenne baj ezzel hogy nem értünk egyet, hiszen nem muszáj egyetértenünk, de a találkozók előtt már görcsben a gyomrom, és egyre kevésbé szeretem a kis manipulatív gyerekét (direkt nézi figyeljük e akkor persze még jobban ordít stb.) és utálom ezt hogy a gyerekeimet használja "box zsáknak". Mit lehet tenni? Ha megmondom neki így kerek perec hogy nem találkozok vele ha ott van a gyereke is, vagy hogy szabályozza a gyerekét akkor tuti vége a kapcsolatnak mert meg fog sértődni. Másokkal is összejár, nem értem, azokat nem zavarja hogy ilyen neveletlen is ideggombóc a fia? Amíg kicsi csecsemő meg kicsi gyerek volt mindig ráhagytam úgy voltam vele hogy még kicsi, én is azt mondogattam a gyerekeimnek hogy mondjuk adják neki vissza a játékot mert még kicsi stb. (holott pl. a lányomnak már 1-1.5 éves korától ugyanúgy mondogattam hogy ami nem a mienk azt elkérjük, vagy adunk helyette mást vagy hogy nem verekszünk, nem ütjük a másikat stb.)