A férjem tényleg ennyire életképtelen? Vagy csak én reagálom túl a tegnap estét? Vagy rossz anya vagyok, mert 1-2 percig hagyom sírni a babám?
Tegnap szabadnapos volt a férjem. Éppen egy költözés kellős közepén vagyunk, ergo volna itthon mit csinálni. Mégis azzal ment el a tegnapi nap, hogy ült a számítógép előtt és játszott, meg a "gyerekkel foglalkozott" - ami annyiból állt, hogy a pici ült a pihenőszékben, és nézte, hogyan gyilkol le az apja néhány retardált szörnyeteget. Én eközben dobozoltam, pakoltam a cuccainkat, hajtogattam a törölközőket, mindenféle sosem használt bigyulákat csomagoltam. (Plusz a főzés, mosás, takarítás.)
Annyit nem tett volna meg, hogy az előző este leszakadt fogast visszategye a helyére. (2 perc aktív fizikai munka.)
Ellenben egész nap panaszkodott, mindig volt valami: ő éhes, ő fáradt, ő fázik.
Addig puzzle-öztem a bazi nehéz dobozainkkal, míg felszabadult a villanyradiátor, bedugtuk. Kaját kapott, délután szendergett másfél órát.
Este CSAK ANNYIT KÉRTEM TŐLE, hogy fürdesse meg a kislányunkat (3 hónapos), amíg én is lefürdöm. Hozott be a picinek a szobába forró vizet, hogy tudjunk vele játszani még egy kicsit, amíg kihűl a víz. Gyerek pucéran az ágyra, hadd nézelődjön, forogjon. Durván fél órán át játszottunk a kicsivel, majd elmentem fürdeni. Még a sampont sem tettem rá a hajamra, jött be a férjemmel a felöltöztetett, kisírt szemű gyerekkel, mondván, hogy a kicsi vize bizony kihűlt. De ő azért megfürdette.
A hideg vízben a gyereket.
Mondtam, hogy akkor legyen szíves újra megfürdetni, méghozzá meleg vízben, mert ebben a hűvös időben (főleg, hogy tegnap rossz volt a fűtésünk, tiszta hideg volt a lakásban) neki sem esne jól, ha hideg vízben fürdene, pláne nem egy ilyen kicsi babának. És különben is, miért nem nézte meg a víz hőmérsékletét, ha forró lett volna a víz, akkor is simán beledugja a gyereket?!
Már itt puffogott, hogy én csinálok neki pluszmunkát.
Esküszöm, csak annyit kellett volna megtennie ezt követően, hogy leteszi a babát az ágyra, bejön, enged megközelítőleg 5 deci forró vizet a lavórba, beviszi és beleönti a babakádba, majd újra levetkőzteti a gyereket, beledugja és megfürdeti még egyszer.
Igen ám, csak a gyerkőc torkaszakadtából üvölteni kezdett, amint letette az ágyra. (Persze, hisz már hót éhes és hulla fáradt volt, rendszerint nem szokott ennyire elhúzódni a fürdetés.)
Erre a férjem, ahelyett, hogy arra a megközelítőleg 35-40 másodpercre letette volna a csepertyűt, és hagyja sírni amíg enged forró vizet, NEGYED ÓRÁN KERESZTÜL téblábolt fel-alá a sikítva üvöltő gyerekkel (állítólag próbálta megnyugtatni, bár nem értem - az első 5 perc után nem jött rá, hogy úgysem sikerül?!), aminek a vége az lett, hogy összeszaladt a ház népe - anyós, após feljöttek, látni óhajtván, hogy mi baja van a gyerkőcnek, miért üvölt ilyen megveszekedetten.
Nagyjából ekkor jöttem ki én is a fürdőből, anyósék szétszéledtek, a babánk még üvöltött. Átvettem az öltöztetését, és elküldtem a férjem fürdeni, és megmondtam neki, hogy nagyon mérges vagyok rá, mert kötve hiszem, hogy így kellene kezelni egy ilyen helyzetet, és hogy mégis mit gondol, én mit csinálok, ha napközben sír a lányunk, amikor nincs itthon senki?! Otthagyom az ágyon sírva, amíg elkészítem a tápszerét, a vízforralónak hála ez durván egy perc. És mégis, ezzel sokkal gyorsabban orvosolom a problémát, mintha 10-15 perceket kóvályognék az üvöltő babával, reménykedve, hogy hátha még négy kezem nő.
Erre a párom szó szerint elküldött a "k*rva f*szba" (sosem szokott ilyen rondán beszélni), majd elviharzott fürdeni. Ezalatt sikerült teljesen rendbe tenni a gyerkőcöt, aki a tortúra végére már olyan fáradt volt, hogy ereje sem volt szívni a cumisüveget. Álomba ringattam, letettem a kiságyba, aludt.
Amikor (1 órával később) kijött a párom, nagyon összevesztünk. Megmondtam neki, hogy nem hiszem el, hogy letört volna mindkét keze, ha legalább valamit segít itthon! Képtelen vagyok felfogni, hogy hogy nem sül le a bőr a képéről, amikor szenvtelenül végignézi, ahogy egyre-másra pakolom a dobozainkat, és nyilván belehalna, ha legalább a mocskos kólásüvegjeit kivinné. Semmit nem segít itthon, de mindent elvár, és akkor annyit nem bízhatok rá, hogy fürdesse meg a kislányunkat?!
Erre ő is belém kötött, mondván, hogy érdekes, mert ő sosem vette észre, hogy ki van porszívózva a szobában (ami átlag kétnaponta megtörténik), és különben is, ő most fáradt, hagyjam békén, ő alszik, joccakát.
Jah, az lemaradt, hogy én nyilván szívtelen dög vagyok, ha hagyom sírni a babámat napközben.
Melyikünk kezelte rosszul a tegnap estét? Ő, vagy én?
Könyörgöm, én nem egy ilyen tesze-tosza emberbe szerettem bele!
válasza:Én is úgy gondolom, hogy majd a költözés után kezdjétek előről, tiszta lappal a dolgokat. Majd ha már kipakoltatok. Mi egy 2 hónapos babával költöztünk, ami rémálom volt. Ráadásul egész nap sírt, mert hasfájós volt. Persze dobozolni csak én tudok... Gyerekket megnyugtatni csak én tudok... Szóval nem volt egyszerű. Én is borzasztó ingerült voltam hetekig! Most úgy vagyok vele, hogy babával soha többet nem költözök! Ja amúgy kipakolni is csak én tudtam a dobozokból...
A gépezés is ismerős téma. Én szoktam hagyni neki, mert sokat dolgoik, és valami "pihenés" neki is kell. Viszont este nem engedem már és ha tényleg van valami munka akkor is erélyesebben szólok, hogy abba kéne hagyni, mert van mit csinálni. Gyerekkel kapcsolatban sem nagyon tud segíteni, mert "nem ért hozzá". Erre azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam kibontakozni, rutint szerezni. Igyekszem :)
válasza:Dettó ismerős a téma. Nálunk a gép a minden.
Nekem általában az jön be, ha megkérem egyszer, megkérem kétszer és nem csinálja meg nem szólok hozzá csak oda megyek és feltűnően elkezdem csinálni. (pl szennyes ruhák összeszedése, mert hajlandó mindent idebent hagyni fogom és elkezdem kidobálni, hogy ő is lássa) ekkor egyből szokott jönni, vagy ha másik helyen van amire megkértem, nem tudom úgy csinálni hogy lássa megcsinálom, utána odamegyek és megköszönöm neki a segítséget, ez is beszokott jönni, mert a következő feladatot ő csinálja.
Amíg pici volt a fiunk annyi volt a napi foglalkozása vele, h odavette a pihiszékbe maga mellé és el volt a gyerek, utána még ennyi se. Egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni. Ők nem tudnak leereszkedni az ő szintjükre, mászni vele stb. Ahogy nőtt a fiam és elkezdett labdázni valamint kimondottan játékokért odalenni (nála ez a vonat) egyre jobban leült vele és játszottak. Most 22 hónapos, nagyon jól el vannak, főleg mióta férjem látja azt is, hogy "apa mániás" lett a gyerek.
Még a gépezéshez annyit szoktam, amikor nagyon nem hajlandó felállni mellőle, hogy közlöm vele, hogy akkor este amikor én kellenék forduljon nyugodtan a géphez, azon is vannak lukak. Ez szokott a leghatásosabb lenni:)
A fürdetést tényleg te rontottad el, én tuti kiszálltam volna a zuhanyból, és kimentem volna a fázó picimhez, mert anya az mégiscsak anya, legalábbis nálunk úgy van, hogy ha nyűgös akkor isten is jöhetne az se lenne neki jó, csak én. Ha fáradt ugyan ez. Írtad, hogy tápszeres, miért nem csináltad meg neki mielőtt elmentél fürödni? Akkor apa is adhatta volna neki fürdés után egyből. Lehet nem ordított volna annyit. Mert nem is biztos a hideg víz volt a baj, hanem, ohgy éhes volt.
Tehát több részről elrontottátok, de szerintem tanultál te is belőle és hidd el, ő is gondolkodott sokat rajta.
Amiből amúgy tanult a férjem még kicsi volt a babánk: Ott hagytam rá először 10-20-30 percre, majd egyre tovább. Akkor mkár nem volt az "eszik-alszik" korszakban. Otthagytam vele, amikor tudtam egyikőjük sem fáradt. Nem voltam messze, de úgy tettem, mintha messzire mennék, 2 órára hagytam itt őket és kiadtam a feladatokat: figyelj a gyerekre, főzd meg ezt(valami nagyon egyszerű kaját találtam ki), mosogass el, szedd össze a gyerek játékait! Szerinted ezek közül mit csinált meg? Figyelt a gyerekre. És tudtam is, hogy mást nem fog tudni. Pont ezért hagytam otthon őket, hogy lássan milyen egy napom kis részlete. Akkor látta be, hogy az, hogy itthon vagyok nem hawaii üdülés, hanem kőkemény munka nekem is, hogy neki meleg étel legyen, és a ház se szaladjon folyamatosan.
válasza:Nálam bevallom őszintén,erre a mondatodra "vágódott le" a biztosíték:
"Durván fél órán át játszottunk a kicsivel, majd elmentem fürdeni."Akkor én azt kérdem ezek után: Hol van itt a probléma?!Ha fél órán keresztül játszottatok a babával, amiben nagy valszínűséggel részt vett a férjed, akkor miért mentél el utána fürödni és nem fürdetted le a gyereket, illetőleg, ha már egyszer épp fürödni indultál, miért nem fürdettétek meg a te vizedben a gyereket, csak annyi, hogy férjed a kád fölé tartja, elvégzed te a szokásos fürdő mozdulatokat, utána ő becsavarja egy törölközőbe, beviszi a szobába, jól becsavarja egy takaróba, ha már egyszer rest megtörölni, hidd el, nem fázott volna meg; de vhogy számomra érthetetlen az a káosz, amiben élhettek.Nálunk ilyen nincs, hogy "Csináld meg" - mármint én soha nem utasítgatom a páromat, max. megkérem erre + arra, pedig ráadásul terhes vagyok, most vok a 8.hónapban, egyre nehezebb, főleg emelgetni a 8 kilós csemetémet, mégse utasítgatom soha semmire.Eleinte még annyit se segített, mint most, egyszerűen a neveltetéséből adódóan, az ő anyja 6 gyereket nevelt fel úgy, hogy alapból soha nem kérte meg az urát, hogy segítsen a gyerekek vagy a háztartás körül ezt meg azt.Igaz, neki csak a gyereknevelésből állt akkoriban az élete, ha azt vesszük neked is, nekem is, amíg a párunk dolgozik ( feltételezem ), igenis a Nőnek kell tekintettel lennie a férjre és nem fordítva.
Egyébként pedig miért is lenne szerencsétlenebb a férjed, mint te - ki mint él úgy ítél, már meg ne haragudj.
Kedves Utolsó Válaszoló!
Már megbocsáss, de nem értem, miért ítéled káosznak az életem, ha nem látsz bele?
Azért kértem meg a férjem, hogy fürdesse meg a lányunkat, mert pontosan tudom és hiszem, hogy nekik kettejüknek is szükségük van egy kis közös programra, már csak a kötődés kialakulása végett is.
A gyereket pedig azért nem fürdetem a mi vizünkben, mert a fürdőszobában nagyon hideg van.
Azt pedig már több ízben leírtam, hogy nem sz6okásom utasítgatni a párom, de igenis, néha előfordul, mert ez az egyetlen, ami hatásos. Ha mindent ráhagynék, soha nem lenne kész semmi, és bocsáss meg, de amennyire tudom, NŐ vagyok, nem pedig MÁRTÍR.
Legyek tekintettel a férjemre? Nocsak! Kérlek ne gyere nekem azzal, hogy régen így vagy úgy volt. Régen is megvolt a férfinak a ház körüli dolga, ahogy a nőnek is! Csak akkoriban még a férfit sem kellett nógatni-noszogatni, hogy csinálja meg.
válasza:Szia! Sikerült beszélnetek? Rendben lesz minden?
Egy korábbi válaszoló.
válasza: válasza: válasza:bocs csak odáig jutottam hogy rossz a fűtés és hideg van a lakásban.akkor miért pucérkodik félóráig szegény gyerek?
no komment.....
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!