Mi jut először eszetekbe amikor egy kövér családot láttok?

Én nem szoktam figyelni, hogy kövér vagy sem az az ember, aki szembejön az utcán... Nincs is közöm hozzá, meg nem is érdekel, nem az én gondom.

Ha valamiért mégis feltűnik (mert mondjuk annyira extrém) akkor kicsit sajnálom a gyerekeket, hogy nem a helyes étkezési szokásokra vannak ránevelve már piciként.

Na, én találkoztam ilyen családdal. Anya, ap túlsúlyos, a kisfiuk 3,5 évesen 27 kiló. A lábujját sem látja. Mikor szóba hoztam, hogy úristenmekkora, anyuka válasza annyi volt viccesen, hogy nem sajnálták belőle az anyagot. Ezt a kisfiút konkrétan túletetik, én nem bírnék annyit enni, mint ő, pedig 25 éves vagyok. Én arra gondolok, hogy ilyenkor hol van a gyerekorvos, védőnő, miért nem történik valami, ha a buta szülő nem látja, hogy beteg a gyereke. Vagy a szülő miért nem tesz semmit, csak zabáltatja. Én az ilyenektől elvenném a gyereket, vagy legalábbis szigorú ellenőrzés alatt tartanám, mert lefogadom, hogy ez a kisfiú már most cukorbeteg és magas a koleszterinje és a vérnyomása. Ez szerintem kiskorú veszélyeztetése.

Engem hidegen hagy, hogy a szülők kövérek, ők felnőttek, el tudják dönteni, hogy ez most jó nekik vagy sem, de a kisfiú nem.

Szívem szerint most becsörtetnék egy "Le az előítéletekkel!"-táblával. Végtére is nem mindegy, hogy egészen pontosan milyen kövér emberekről beszélünk.

Bűzlenek? Lóg rajtuk mindenhol minden? Három soros a tokájuk? Ápolatlanok, vagy annak tűnnek? (Ismerek ilyen JÓMÓDÚ anyukát, ő tényleg visszataszító.)

Azonban ha az adott dúshúsú család a kövérsége ellenére ad magára, azaz nem elhanyagoltak, ízlésesen öltözködnek (a méreteiknek megfelelően - azaz nem próbálnak 3 számmal kisebb nadrágba bújni, amiből aztán kibuggyan mindenük), és ismerik és használják az öniróniát (amelyből a kövéreknek jóval több jut, mint a divatanorexiásoknak), akkor semmi bajom velük. Főként, ha próbálnak is tenni a kövérségük ellen.

A gyerekekkel más a helyzet. Anyósomnak van egy munkatársnője, akinek a lánya 95 kiló - és még csak 11 éves. Anyuka sem férne át egy szűk ajtórésen, de ő legalább próbál fogyni és egészségesen étkezni - igaz, hogy 4 éve, és tény, hogy egy dekát sem adott le. Viszont a lányával nem tud mihez kezdeni. Hiába főz neki egészséges ételeket, ha a gyerek 3-4 tányér leves mellé befal ugyanennyi főételt. Próbálta tiltani, vitte pszichológushoz, tornára járatta, vitte vasárnaponként úszni. Akármit csinált, nem használt.

A másik példa a szomszéd csajszi: világ életében sudár volt, 7 év után most karácsonykor találkoztunk először: pajzsmirigy problémái lettek, iszonyatosan meghízott. A lánya 4 éves, ő is gurulva közlekedik, noha nincs túltáplálva, és a csoki meg a chips maximum ünnepekkor kerül elő.

Szóval összegezve úgy gondolom, hogy a kövér ember kategórián belül is vannak kasztok, és először is látnom kellene az adott családot, hogy megformálhassam a véleményem. Nem csak kívülről, a családi életükbe, mindennapjaikba is bele kellene pillantanom.

Ha tényleg olyanok, amilyennek leírtad őket, akkor a szülők hibája. Ha azonban nem egy mónika-show előtt ülős csupazaba család van dolgunk, akkor vállat vonok, és elfogadom őket olyannak, amilyenek.

És még annyit: az, hogy most ilyenek a gyerekeik, nem feltétlenül jelenti, hogy X év múlva is ilyenek lesznek. Bármikor fellázadhatnak a szülők kalóriadús szeretete ellen. Ha akarnak.

Az, hogy miért nem vették észre az első 10 kilót és tettek ellene akkor, amikor még nem lett volna olyan nehéz?

És persze sajnálom a gyerekeket.

Tudom, hogy milyen könnyű elhízni, mert sajnos én sem vagyok egy szuperszerencsés modell alkat. Van rajtam 5 kg plusz, de volt ennél 2x több is a szülés után, tehát tudom milyen az az első 10 kg. Én rettenetesen éreztem magam. Nekem szó szerint fájt az, amikor a törzsemet hajlítottam és felgyűrődtek a hurkák! Nagyon rossz volt, úgyhogy tettem ellene. A maradék ellen is teszek, bár már egy ideje stagnálok.

Na meg a példamutatás! Ha a gyerekeim látják, hogy zöldséget-gyümölcsöt eszem, akkor ők is kérnek. Persze ugyanígy az édességből is :) Ha fontos nekem az ők egészsége, akkor inkább az előbbit fogom előnyben részesíteni, logikusan. Ha az utóbbit teszem, akkor nem foglalkozom az egészségükkel.

Ugyanígy a mozgás. Ha azt látják, hogy a szülők csak tespednek a tévé előtt, akkor nekik is az lesz a normális. De ha a szülők sokat sétálnak, mozognak, sportolnak, akkor meg az. Pl. a fiam a mai napig emlegeti, hogy milyen jó volt, amikor együtt jártunk futni, vagyis én futottam, ő pedig mellettem biciklizett. Alig várjuk már a jó időt, hogy megint mehessünk.

Amúgy mindig a nagyobbik fiam egyik ovistársa jut eszembe a kövér családokról. Apuka, anyuka ott is van vagy 100 kiló és az 5 éves kislány meg lehet vagy 25-30 (a fiam 19 kg). Náluk az a normális, hogy a játszótérre 1 liter 12%-os almalével megy a kislány és büszkén újságolja az oviban, hogy ő mennyire szeret enni és hogy vajkrémes sütit és a gumicukrot, nyalókát szereti a legjobban, anyuka-apuka pedig ragyogó szemekkel csüng a szavain...

Nekik eszükbe sem jut szerintem, hogy pl. vízzel is lehet szomjat oltani, sőt igazán csak azzal lehet és hogy a gumicukorból a havi pár szem sokkal élvezetesebb lehet, mint a napi 1 zacskó a nyalóka mellé.

Szóval ilyen szempontból én is veszélyeztetésnek tartom.

Meg aztán belőlük lesznek az egészségtelen felnőttek, akik sokkal többet járnak orvoshoz és többe kerül a "fenntartásuk", mint a normál súlyúaké.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett :)

Én személyesen ismerek ilyen családot.

Náluk nincs hormonális problémával küszködő, vagy pajzsmirigy beteg családtag.

Mégis a szülők kb 100kg-osak, és van 1 gyerekük, aki 4 éves. Már szegény gyereken is látszik, hogy (nagyon)jó húsban van, a szülei szinte túl etetik szegényt. A gyereknek már most vannak cukor és koleszterin problémái, de lerendezik azzal, hogy "legalább nem éhezik". Rám már azt is mondták (20 éves lány vagyok, vékonyabb típus) hogy úgy nézek ki mint egy "kiéheztetett gebe".

Most ha eltekintünk azoktól, akik szörnyű betegségek miatt híztak el (pajzsmirigy, hormonális, stb. , tudom senkire nincs ráírva, de vegyük csak azt a családot akiket leírtam), akkor nekem az a véleményem, hogy ezek az emberek egyszerűen akarat gyengék. Inkább esznek, túletetik a szegény gyereket is, minthogy tegyenek ellene valamit.

(Természetesen aki betegség miatt hízott el az teljesen más téma. Azokat most ne keverjük ide.)

Sajnálom az ilyen embereket, de erről ők is tehetnek. Lehet hogy valaki nem eszik sokat, csak nagyon rosszul válogatja össze azt amit eszik.

Az meg tényleg sajnálatos hogy a szülők nem gondolkoznak, mert pont oviba kezdődik a sértegetés, cukkolás, ami általános iskolában csak fokozódik.