Anyukák! Ha férjetek, gyermeketek apja kezet emelne rátok (megütne, karotokat csavargatná) hogy reagálnátok rá?

Halálosan szerelmes vagyok még mindig a férjembe (13 év után is), de előfordult, hogy megágyaztam neki a kanapén...

Ugyanakkor egyszer emelne rám kezet, azzal a lendülettel raknám ki a cuccát a házból. Erre nincs mentség, pláne úgy, hogy nem egyszeri esetről beszélsz. Nem mondani kell neki, hogy majd el foglak hagyni, hanem összedobni a cuccát és kirakni. Az öngyilkossággal való fenyegetést pedig nevetségesnek tartom. Ha valaki igazán öngyilkos akar lenni, az nem beszél róla. Itt egy kis kitérő: az előző fickóm ugyanezt vágta hozzám. Öngyilkos leszek, ha elhagysz! Tudod mit csináltam? A kezébe adtam a nagykést, hogy tessék. És hátatfordítva csomagoltam tovább. Szerinted megtette? Nem. Azért, mert nem is akarta megtenni, hanem csak engem akart sarokba szorítani. Akkor ott nagyon kemény voltam. Utólag persze leizzadtam, hogy mi a fenét csináltam volna, ha megteszi, de ismertem annyira, hogy ahhoz túlságosan is szeretett élni, hogy megtegye :)

A gyerek: lehet, hogy imádja az apját, ehhez kétség nem fér. De szerintem ez a bántalmazás nem áll meg itt, előbb-utóbb a gyereknek is le fog esni, hogy "terrorban" tart apa.

Azon is érdemes elgondolkodnod, hogy ha ő folyton „nyafog”, hogy milyen fáradt, milyen rossz neki/nektek, akkor még az is lehet, hogy vele is jót tennél, ha elmennél. Úgy értem, lehet, hogy rádöbbenne, hogy mekkora hülye, és összeszedné magát.

Egyébként meg a gyerek miatt azért ne maradjatok együtt, mert ők találkozhatnak bármikor, de téged felőröl egy ilyen állapot előbb-utóbb – márpedig a gyerekednek szüksége van rád is.