Egyik gyermekem sem egészséges teljesen?! Nektek egészséges gyermekeitek vannak?

Két lányom van, 3 és 8 évesek.

Az első 2 év mind a kettő gyermekemnél rémálom volt. Mind a kettő lázgörcsös volt, olyan szinten, hogy már 37,5-nél is görcsöltek. Minden orvos mást mondott, persze szerintük ez nem "komoly" probléma. Hát persze, nekik nem az, de én voltam velük kórházba szinte 2-3 hetente. Ráadásul ez könnyen lehet az epilepszia jele is. Ha éppen nem volt lázgörcsük, akkor biztosan elkaptak valami hányásos-hasmenéses nyavalyát. Sokszor sírva könyörögtem a férjemnek, hogy ne menjen dolgozni. :-( Szerencsére a helyzet azóta jobb lett, úgy néz ki kinőtték a lázgörcsöt és nem betegek minden második héten. De sajnos lemondtunk a harmadik babáról, mert egyikünk sem lenne képes ezeket a dolgokat újra végig csinálni.

Kedves Kérdező, teljes mértékben átérzem az aggodalmadat. :-( Tudom, hogy neked attól nem lesz jobb ha vigasztaló szavakat írunk. De próbálj meg pozitívan gondolkodni, egyszer minden rossznak vége szakad.

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)

:-)

Én is hasonló helyzetben vagyok.

Nagyobbik gyulladásos bélbetegséggel küzd, 4 éves.

Kisebbik egészséges (eddig még,) 2 éves.

Jaj, jaj átérzem. Nekünk a három hónapos státuszvizsgálaton kezdődött a kálvária, két és fél hónapja tart, ma is orvosnál ültem leletekkel. Hétfőn is megyünk. A két és fél hónap alatt voltunk neurológusnál, szemészeten kétszer, MR vizsgálaton, amihez altatták, az 1. számú gyerekklinikán háromszor, január másodikán megyünk az Ameriakai útra, és félek, még mindig nem lesz ott vége. Szintén csak találgatnak, hogy vajon nyirokér, vagy sima értágulat van-e a fiam szeme mögött, de az MR leletre már ráírtak egy nagyon csúnya, rosszindulatú daganatos betegséget is, mondván, hogy teljes bizontsággal nem zárható ki. Az egyik dokinéni szerint (a sok közül, aki látott) kizárható, de menjünk még ide is, meg oda is. Ja és a sok hercehurca közben már ráfogták azt is, hogy vérszegény és meg hogy nem elég érdeklődő... Egyik sem igaz, szerencsére, csak a gyerekorvos három méterről próbált kapcsolatot teremteni vele három hónaposan, naná, hogy nem figyelt rá.

Mindenesetre én a két és fél hónap alatt tíz évet öregedtem, gyomorgörcsöm van, és nagyon-nagyon mérges vagyok, mert azt érzem, hogy soha nem lesz vége, mert minden orvos továbbküld máshova, és mindegyik mást talál ki. Közben fogalmuk sincs róla, hogy mi lehet és mit csináljanak. De nagyrészük azt mindh, higy nem komoly, majd kinövi, valószínűleg csak egy ártalmatlan értágulat. Csak közben mellétesznek egy csomó rohadt ijesztő dolgot.

Szóval átérzem a helyzetedet, én már nem akarok több orvost látni. Biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly baja a fiamnak, csak az orvosoknak az a dolguk, hogy minden felmerülő gyanút megvizsgáljanak...

Ne aggódj, biztos nincsen semmi komoly baja egyik gyerkőcödnek sem. Tudom, könnyű mondani, megvalósítani nekem is nehezebb... De próbáljuk meg!

Utolsó, vagyis a hatodik (meg a hetedik is) vagyok.

Ejh, akkor tényleg ti is hasonló cipőben jártok.... :( én egy csomószor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért történik ilyesmi velünk? Egyetlen kisgyerekkel sem szabadna semmi rossznak történnie!

De fel a fejjel, én a hullámvölgyeket leszámítva optimista vagyok, nem lesz semmi baj! Miért is lenne? Kis semmiség és túl lesztek rajta. Majd azért kérlek írj, hogy mi van veletek!

Abszolút megértelek benneteket. Mi is hasonlókon mentünk/megyünk át. Sok kórház, sok vizsgálat, sok sírás, bizonytalanság. Kisfiam májbeteg, transzplantációra lesz szüksége. Én is annyiszor tettem fel a kérdést, hogy miért velünk, miért Vele történik mindez?

Én hajlamos vagyok az önsajnálatra,de tudom, hogy ez nem jó. Meg sokszor bezárkózom, mert olyan nehéz olyan barátnőimmel beszélgetni, akik nem élnek át ilyesmit. Rengeteget sírtam, aggódtam. De a gyereknek az a legfontosabb, hogy boldog, kiegyensúlyozott környezetben nőjön fel, hogy ne érezze, hogy más. Próbálkozom, de sokszor nehéz.

Az biztos, hogy ez az egész megmutatta, hogy a boldogság, egy gyermek születése, a család, nem természetes, hanem egy csoda! És igyekszem minden percet százszor annyira értékelni. És hiszem, hogy minden rendben lesz a gyermekeinkkel!