Nincs megállás, szüljön az ember ennyi erővel egész életében?

Nem tartanám meg. Főleg a mai bizonytalan világban. Bármikor elveszthetjük a munkánkat,vagy olyan drágaság lesz,ami nagyon nehézzé tesz a gyereknevelést.

Minél nagyobb a gyerek,annál többe kerül.

Én, ha nincs egészségügyi akadálya és kilátástalan a helyzetem, nem vetetném el a gyerekem. Ez szerintem nem ugyanaz, mint egész életemben szülni, hiszen védekezés mellett elég kicsi az esélye egynek is, pláne többnek.

De miért spirál? Elég kockázatos, sok lehet a szövődménye és egy kicsit kegyetlen is szerintem...

Ha valaki huszonévesen kijelenti, hogy csak 1, vagy 2 gyereket akar, és ezt már véglegesen eldöntötte, akkor szoktam időnként azt mondani, hogy van, hogy változik az ember véleménye.Hogy miért? A saját példámon. Tipikus 1 gyerekesnek indultam, végül 5 csemetém született. A 3. kivételével mindegyiket terveztük. Valójában Őt is, csak kicsit későbbre. Változtak a körülményeim, változott a gondolkodásom. Nem ment egyik pillanatról a másikra, mindig sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan tovább.

Ettől függetlenül nem gondolom azt, ha valakinek komoly a döntése, és tényleg nem akarja tovább bővíteni a családot, akkor muszáj lenne megtartania. Ezt mindenkinek magának kell éreznie.

Én most jutottam el arra a pontra, hogy nem tudnék több gyereket vállalni. A szívemben még lenne hely, de a lehetőségeim végére értem. Amúgy minket nagycsaládosokat még gyakrabban találnak meg olyan kérdésekkel, hogy mikor jön a következő, mert azt hiszik, bizonyos létszám fölött már mindegy. Hát nem az...

Megtartanám, azért nem fogom megölni, mert becsúszik. Pláne saját gyerekemet nem.

Egyébként lassan 20 éve élek szexuális életet, és egyszer sem csúszott be, nem hinném, hogy közel a negyvenhez elkezdenének halomra becsúszni a gyerekek.

szia! Végigolvasva mindent több gondolat is kavarog a fejemben:

1. Ha megfelelően védekezel, minimális az esély a teherbeesésre, és nem halomra leszel terhes.

2. Nem vagyok ugyan abortuszellenes, de úgy érzem, hogy ha már X gyerekre azt mondtam, hogy annyi legyen (legyen az 2 vagy 3 vagy akármennyi), az X+1. gyerekre hogyan mondjam azt, hogy ő nem kell? Ő is az én vérem, ha anyagi lehetőségeim vannak (még ha minimális is), van stabil párkapcsolatom, munkám, jövedelmünk, én nem lennék képes.

3. Most fogom szülni a 2.at. Igazából 3 gyermeket terveztünk, de most pihenünk egy kicsit, mert 2 éven belül jött 2 gyerek, nekem is szükségem van a pihenésre. A dokim már megkérdezte párszor, hogy kössön-e el vagy sem (császár lesz). Bármennyire is utálom a kifejezést, igazából anniyra vágyom a gondtalan szex örömére, főleg most, hogy tenyészkancának érzem magam, hogy a 3. után valszeg elköttetem magam. Azzal azért elég minimális volna a teherbeesés lehetősége, az együttlét pedig gondtalan lenne. 3 gyerek után 30akárhány évesen ez már nem rossz döntés. Ha annyira félsz az újabb teherbeeséstől, miért nem élsz te is ezzel a lehetőséggel?