Rossz anya vagyok?

Nem vagy rossz anya. Bár gondolom, aki minden egyes percét 1000%-osan élvezi a gyereknevelésnek az biztos most rossz anyának hisz. Viszont mások vagyunk, más az élethelyzetünk és más a felfogásunk, ezért ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem csakis a saját életedet értékeld!

Ha úgy érzed, hogy jobban éreznéd magad kicsit emberek között, és ezáltal jobban tudnál a gyermekedre koncentrálni a maradék időben, akkor a kislányodnak is jobb lesz ez.

A lányodnak nem a mennyiségi idő lesz a lényeg, hanem a minőségi.

Én azt gondolom így ismeretlenül, hogy ez egyfajta megcsömörlés a részedről, ami bizonyos feltételek mellett teljesen érthető.

Ha a baba születése óta nem jársz felnőttek közé és 24 órát "csak" a kicsiddel vagy, akkor logikus hogy ez az érés kialakul olyan anyukáknál, akik nagyon aktív társadalmi életet éltek előtte.

Én azt gondolom, hogy a gyermekednek legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott anyucija legyen, aki az együtt töltött időben vidám, figyelmes tud lenni.

Ha ez a bölcsi megoldással érhető csak el, akkor legyen.

Amúgy mielőtt végképp így döntesz, érdemes átgondolni más verziókat is: van olyan időd, amikor gyerek nélkül (esetleg a férjeddel) csináltok valamit és valaki vigyáz a gyerekre?

Vannak hobbijaid, amit csinálhatnál mellette is?

Nincsenek anyukák/barátnők, akikkel nem csak gyereknevelésről lehet beszélgetni, hanem más érdekes dolgokról?

Ha ezekből tudnál biztosítani magadnak valamennyit, akkor talán elmúlna ez az érzésed is.

Esetleg családi napközibe heti két délelőtt a kicsinek?

Persze ha a munkád konkrétan az, ami hiányzik, az más.

Én fontosnak tartom, hogy kb. 2-3 évig az anyával legyen ideje legnagyobb részében a gyerkőc, de azt gondolom, nem akármilyen áron. Ha a munka tesz Téged kiegyensúlyozottá, akkor lehet, hogy a délutáni pár közös boldog órával jobban gazdagodik a kicsid, mint egy egész napos frusztrált anyukával.

De azt azért tudd, hogy az anyaságod így is úgy is nagyon értékes!

Minden jót!

Ettől nyilván nem leszel rossz anya. De lehetnek buktatói is a korai munkába állásnak. Én is másfél éves korában mentem vissza dolgozni első gyerekem mellől, hasonló okok miatt. És nem bizonyult túl jó döntésnek. Fáradtan értem haza, és szó szerint rám zúdult a fiam egész napos anyahiánya. Igen ám, de ott volt a főzés, a háztartás. Mindketten megszenvedtük. A következőnél már inkább otthoni körülmények között kerestem megoldást arra, hogy ne záródjak be. Beiratkoztam levelezőn a főiskolára, így volt gyerekmentes napom is, de nem voltam annyira kötve, mintha dolgoznék. Később meg nagyon jól jött a diploma.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne menj vissza dolgozni, csak gondold át alaposan, hogy milyenek lesznek a hétköznapok, lesz-e segítséged. Csak így szabad belevágni.

El fog múlni.

Nálam is volt egy ilyen időszak, és elmúlt, azóta imádok vele lenni.

De tényleg volt pár hónap, amikor már nem tudtam vele mit kezdeni, pont másfél éves volt, akkor halt meg anyukám, felkelni sem volt kedvem, nem hogy vele foglalkozni, legszívesebben elszaladtam volna messzire.

Aztán visszataláltunk egymáshoz, de utána sokat kellett tennem azért, h elfelejtse azt a pár hónapot.

Ne add be bolcsibe szerintem. A lanyom is uncsi volt 1,5 evesen. Azt vartam, hogy elteljen egy ev es menjen vegre. Most 2,5 eves, nem irattam be bolcsibe. Imadok vele foglalkozni (most mar lehet is, mert beszel, van eszecskeje. ) 3 evesen fog bolcsibe jarni.

Turelem neked! Nem a gyerekbol van eleged, hanem az unalmas hetkoznapokbol. Csakhogy ha visszamessz dolizni mar most, meg rosszabb lesz szerintem. Munka+haztartas+gyerek

Nem mondom ennyi infó alapján, hogy rossz anya vagy, mert nem tudhatom.

Az, hogy emberek közé vágysz, az oké, nincs ezzel semmi baj. Hogy bölcsibe adnád ezért a gyereked nekem kicsit furcsa, de hát nem vagyunk egyformák.

Viszont ahogy ezt az egészet leírtad az számomra nagyon hideg, rideg, tárgyilagos. Hogy untat a saját gyereked, és nem tudsz vele mit kezdeni?!

Ha jó fej a védőnőd, akkor én elbeszélgetnék vele ezekről az érzésekről. Lehet tudna jó tippeket adni, hogy mivel kössétek le magatokat. Talán csak elfelejtettél játszani. :)

Érdekes, az én fiam másfél éves koráig állandóan sírt. Most egy hónapja jöttek rendbe a dolgok és végre élvezem, hogy egy kicsit unatkozhatok. Még nem beszél úgyhogy szerintem addig van ez a csend, utána szerintem felpörögnek jobban a dolgok.

Amúgy van egy fordulópont, amikortól számítva könnyebb otthon.