Üvöltéssel lehet gyereket nevelni? Bántással, alázással?
7éves a legkisebb sógorom, elsős. Írásos szakvélemény van arról, hogy azzal ahogy bánik vele az apja, csak halmozódnak a problémák vele.
Vagy annyira csendben van, és észre sem lehet venni a gyereket, olyan mintha nem lenne. Máskor agresszív, és nem lehet vele bírni.
Tanulási gondjai vannak, a közösségben elbújik, nem barátkozik, egyedül van, pedig amúgy egy értelmes kisgyerek lenne.
ÉS mikor apuci "leül" vele tanulni, akkor három perc és üvölt a gyerekkel, és csak azt sulykolja bele, hülye, ügyetlen stb.... Ha nem akar vele beszélni, vagy nagyon halkan válaszol, akkor minden hazudozást emleget, meg simlizgetést. Pedig a gyerek csak fél.
És lövésem sincs mit lehetne kezdeni a gyerekkel, valahogy úgy érzem nem az én feladatom nevelni, de a szülei sem nevelik, a nevelési tanácsadó sem arra való, és mégis nagyon zavar a gyerek vergődése. Mit és hogyan segíthetnék neki? A szülőkkel nem lehet beszélni, egymásra mutogatnak, hogy kinek lenne a feladata a gyerek tisztességes nevelése.
válasza: válasza:Az ilyen szülőnek minek gyerek? Sajnos nem a te dolgod nevelni a gyereket, ez a szülők felelősége és kötelessége. Gondolom a szülőknek, főleg az apának nincs már hozzá türelme, de akkor minek vállalták? Próbálj beszélgetni sokat a gyerekkel, de ne neveld, hanem csak légy mellette, hallgasd meg a gondjait, félelmeit és támogasd. Légy a támasza, hogy legalább egy emberben meg tudjon bízni és tudjon kihez fordulni, ha bármilyen problémája van.
Sajnos én is hasonló körülmények között nőttem fel, nálunk mindennapos volt a bántalmazás, és még a mai napig félek az apámtól, 27 éves vagyok, nem is tartjuk a kapcsolatot. Viszont én nagyon visszahúzódó voltam, nehezen nyíltam meg. Tanulási problémáim akadtak, de nem voltak vészesek, 11 éves voltam, mikor elváltak a szüleim, de még utána is sokáig zaklatott minket az apám. Nehéz volt feldolgozni, de anyukám mellettem állt és sokat segített.
Ha egyik szülő sem vállalja a felelősséget a kisfiúért, akkor légy te az az ember, akiben megbízik. Segíts neki a tanulásban, ha nem is minden nap, de hétvégente, ha ráérsz. Türelem az sok kell, de kitartás! Aztán a szülők is talán elgondolkodnak.
válasza:szia!
Első kérdésem: és anyuci hol van?
Hát, ezt nevezem én tényleg "nevelésnek". Egy gyerek önképe, egészséges önbizalma csakis "sikerélményekkel", szülői szeretettel növekedhet. Tegyük fel, nem mindenki kis lángész, hogy egyből tudja a dolgokat; de minden apróságot szeretettel kellene "honorálni", nem lehülyézéssel. Amit tehetsz , hogy ne vedd át a "szülők feladatát", de bármilyen pozitív megnyilvánulására a kisfiúnak buksisimogatással vagy "jajj , de ügyes vagy x! "- szel válaszolj. Ezzel sem lesz teljes az önbizalma , de már ha 1 valaki nem hülyézi le , sokat tesz érte.
Azt is megkérdezheted néha- néha , hogy mit tanul bent a suliban , vagy "rafináltan" kérdezgethetsz olyat , hogy "Képzeld elmentem a boltba , és 1 zsemlét meg egy kiflit vettem. Azt mondta az eladó ez három darab, annyit is számlázott. Szerinted igaza volt?" Gyerekes persze, meg az ember tudja, hogy az 2db; de miután rávágja, hogy nem volt igaza! már dicsérheted is meg , hogy "na , Téged se tudnának a boltba félrevezetni, már látom!". Ilyen apróságok... :DD
válasza: válasza:Tőlem még fél, mert idegen vagyok, próbáltam oldani a hangultatot, suliból haza egy fagyi, meg hátha beszélgetés, de csendben fogta a kezem és nyalta a fagyit. Kb úgy, mint akit akasztani visznek úgy jött mellettem.
Rá szoktam szólni, ha nagyon rossz, ha valamit tényleg nem csinál, vagy olyat, amit valóban tiltani kell, de amúgy próbálok vele kedveskedni, ha piszkálom akkor úgy, hogy ne megijedjen, hanem izé, megtegye amit kérek, eszel kapsz nasit pl.. Megnézem a leckéjét, próbálok segíteni, magyarázok, de mellőlem elmenne játszana, az apjától meg menekülne. Az anyuci belegyógyul a monitorba, játszik, és annyi. A négyen vannak tesók, ő a legkisebb, és valahogy csak a párom nőtt fel, "elfajzott" tőlük. A nagylánnyal sokra nem megy, ő is le van maradva a korához képest(vele sem volt foglalkozva), a második fiú meg megint elvonul, csak ne legyen szem előtt(ő a korának megfelelően fejlődik, érdeklődik, csak itthon nem akar elöl lenni, de pl velem nagyon jóízűen érthetően beszélget, de apu megjön és...)
Ja az apósom engem is úgy kezelne, mint akár a feleségét, vagy mint a gyerekeit, csak nem igazán hagyom magam.
válasza: válasza:Hát így biztos nem lehet nevelni. Az én apám is ezt csinálta, aminek az lett a vége, hogy a szüleim elváltak 7 éves koromban, és 12 éves koromig utáltam apámat :S Én is ilyen vagyok, általában szótlanul ülök, nem csinálok semmit, máskor pedig agresszív vagyok. Bár mióta benne vagyok a tini korban, szerencsére inkább az előbbi.
A viselkedésére nem biztos, hogy kihat, szerintem 12 éves kora után neki is elmúlik, de az tuti, hogy az apját ő is gyűlölni fogja, rosszabb esetben még össze is veri, ha már erősebb lesz :S
16/F
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!