Tényleg bunkó vagyok, ha bezárom az ajtót amikor szoptatok?

juuuj volt már egy ilyen kérdés. nem mondtad neki hogy szégyenlős vagy és tartsák tiszteletben?

esetleg folyamodhatsz brutálisabb megoldásra.

amikor anyós zuhanyzik egyszerűen nyiss rá. hátha elveszi a kedvét a nyitogatástól (viszont lehet hogy számodra egy átmeneti rosszullét garantálva:-))

amúgy pont most néztem meg az Apádra ütök-.et amikor De Niro gumicicvel rohangál a mellkasán azzal a felkiáltással hogy a szoptatás természetes. de persze a való élet mindig más.

ui: esetleg a férjeddel beszélhetnél hogy segítsen ezügyben.

ui2: hosszútávon nem jó együtt lakni anyósékkal. Nő a gyerek nő a gond.

Még hogy te lennél bunkó? Miért, mert bezárod a házad ajtaját, hogy senki se zavarjon?

Én is szeretek elvonulni szoptatni. Ilyenkor tényleg kettesben tudok lenni a babával, rá figyelni. Tiszteletben kell tartani azt, hogy te így szeretnél szoptatni és kész! Olyan rövid ideig tart a szoptatás, olyan keveset tudunk igazán kettesben lenni a babánkkal, megérdemeljük azt a 10 percet!

Beszélj a férjeddel, neki kell ezt a helyzetet megbeszélni, s az a legfontosabb, hogy ő melletted álljon!

Próbáld meg anyóssal megbeszélni, hogy téged nagyon feszélyez ha ott van valaki szoptatás közben és nem csak ő bárki. Nem tudsz úgy ellazulni és félsz hogy a tejed is elmegy az aggódás miatt és akkor mit fogsz adni a babának. Vhogy úgy hozd ki, de kedvesen de határozottan, hogy téged ez annyira zavar és már a tej is kevesebb, mert ezen idegeskedsz és a baba is így nem tud eleget ennis stb. Tehát azt akartam írni hogy fogd vmilyen szinten a gyerekre, hátha azt megsajnálja és megérti hogy ha téged zavar akkor kevés tej lesz és a gyereknek nem lesz elég anyatej és mindez azért mert így nem tudsz szoptatni rendesen és ezen idegeskedsz hogy hogyan kérd meg rá hogy azt a 10-15-20 percet hagyjon nyugodtan a babával. Persze nagyon szívesen látod őt és nagyon örülsz hogy így szeretni a kicsit, csak a szoptatást szeretnéd ha minél tovább tartana, de neked ez csak akkor megy ha ketten vagy a babával. Vmi ilyesmit kéne első körben megpróbálni. Hátha anyaként eszébe jut hogy talán neki is voltak ilyen gondjai vagy hasonlók mikor a gyereke(i) kicsi(k) volt(ak).

Ha nem megy akkor szépen fokozatosan egyre határozottabb módszerekkel kell ráébreszteni hogy ez így nem jó.