Mit tegyek? Ti mit tennétek? El vagyok keseredve!

Mindenképpen beszélj a pároddal, hogy mi volt a félrelépésének az oka. És mondd meg neki, hogy gondolja át és döntse el, hogy szeret-e még téged, és veled akar-e maradni. Akár adj neki 1-2 napot is átgondolni. Jó esetben rögtön tudja, hogy titeket akar, de azért nem árthat neki, ha 1-2 napig átrágja magát gondolatban a tettein. Szerintem ha egyszeri eset volt, és úgy érzed szeret téged, akkor adj neki még egy esélyt, és bocsáss meg neki. Azzal a feltétellel természetesen, hogy utolsó eset volt. Ha nem szeret már téged, akkor bármilyen fájó, jobb a különválás, mert hosszú távon csak több fájdalommal járna ez a viszony. Tudom, hogy nehéz, saját bőrömön tapasztaltam, de hidd el jobb az elején tisztázni, és nem feltétlenül kell leharapni a fejét (bár azért megdícsérni sem kell). Valószínűleg te is elrontottál valamit, amire nyílván nem a félrelépés a megoldás. Üljetek le kettesben, nyugodt körülmények között, gyerekek nélkül, és tisztázzátok a saját érzéseiteket.

Ja és még egy tanács: Ha megbocsátanál neki, és együtt maradnátok, ne vágd hozzá minden nap, hogy mit tett. Mert abból csak újjab viták keletkezhetnek. Idővel le fog ülepedni ez a dolog, nálunk ez kb fél évbe tartott. 3 éve történt az eset, de mára a mi házasságunk úgy érzem, és úgy látom a páromon, hogy újra harmonikus. Megérte adni egy esélyt a dolognak, mert működik. De ahhoz az kell, hogy szeresse gymást a két fél.

Ezt a helyzetet elképzelhetetlennek tartom több okból.

Egyrészt nekem olyan az egyéniségem/habitusom,hogy ezt nem hagynám.

Sem a megcsalást, sem pedig a munkanélküliséget.

Mi az hogy egy "elvileg" felelősség teljes APA nem keres munkát hoyg a családját ezzel is támogassa? Mi az hoyg majd? Hpogyan etlhetnek így el a mindennapok, ha ez nem téma sosem, és csak tengleng?

Ezt el sem tudom képzelni.

A megcsalás pedig számomra speciel megbocsáthatatlan bűn, még akkor is ha gyerekkel nem könnyű ugrálni.

Ha nem is hagynám el, biztosan nem hagynám ennyiben - főleg nem hagynám hogy így lekezeljen és azt mondja én vagyok h...lye.

Sajnálom nagyon, amikor nők ilyen helyzetbe kerülnek, de a leginkább azt sajnálom,hoyg ilyenkor hagyják elnyomni magukat, és még a végén tényleg saját magukat érzik hibásnak.

Nekem nagy a szám, én másképp működöm, de láttam rá sajnos elég közeli példát anyukám révén...

Hogy mit tegyél?

Az attól is függ mihez van erőd lelkileg, anyagilag, van-e bármiféle tartalékod, vagy esetleg ha elköltözni nem is tudsz, akkor van-e lelkileg támogatásod?

És az is kérdés hoyg mit szeretnél?

Én biztosan azzal kezdeném,hoyg leültetném egy alapos fejmosós beszélgetésre - de úgy hoyg ne az legyen a vége hyog még te érezd magad szarul, hanem ő kapjon már egy kicsit észhez.

Aztán ha nem jutnátok dűlőre, akkor megmondanám neki,hoyg el lehet menni.

Ez ami jelenleg van nem élet neked sem és a kicsinek sem, nem dolgozik a párod, megcsal és még te vágjál hozzá jó képet?

Ha van erőd hozzá, akkor hagyd el, menj egy kisebb albérletbe nélküle, vagy küldd el őt, kérj segítséget az önkorményzattól, és tőle pedig gyerektartást.

Na igen,ezt aztán bazi könnyű mondani innen a kanapéról ahol ülök,de gondolod,hogy meg tud/meg fog változni valaha?

Áhh, hülye vagy kérdező.

Azon képes vagy túllépni, hogy tróger lusta munkakerülő párod van, csak az bántja az egódat, hogy félrenőzik???

Utolsó vagyok, ne vegyél emberszámba, de attól, hogy mások mézesmázaskodnak veled, jobb lesz?

Ráadásul úgy állítottad be, mintha nem lenne egyáltalán munkája, nem azt írtad, hogy van, csak épp feketén... azért ez nem ugyanaz, ezt Te is érzed, ugye?

Nézd, nyilván nagyon más az életről a felfogásunk, én már azt sem tudnám elviselni, hogy anyagilag, egzisztenciálisan csak egy pasitól függjek. Most lehet, hogy úgy érzed, hogy a kezedben a döntés, de mit tennél akkor, ha mondjuk egyik pillanatról a másikra otthagyna a párod, mondjuk egy másik nő miatt? Hova mennél hirtelen, gyerekestől? Miből élnél?