Más is érzi úgy, hogy egyedül hagyja a férje a babával?

Szia!

Engem a párom a terhesség alatt elhagyott. Szülés után sikerült rávennem, hogy legalább nézze meg a fiát. Egyre jobban kezdte megszeretni, így most hetente 2X minimum jön/ engedem? látogatni, s akkor fürdeti is, s remekül elvannak.

Szomorúan olvasom, hogy sokan, házasságban sem kapnak ennél többet! Vagy legalábbis - érthetően - többet várnának! Én csak reménykedni tudok, hogyha a gyereknevelés, - gondozás terén nem is vannak úgy jelen, ahogy az jó lenne, de mint férjek - barátok- szeretők igen! S az már nagyon sok! Én legalábbis, most nagyon tudnék értékelni még ennyit is.... :))

Első vagyok.

Nagyon sajnálom kedves második válaszoló,hogy ez történt veletek.Talán még lehettek egy család is,de ne erőltesd.Ha nem akkor is találhatsz magadnak egy rendes odaadó társat aki szeret benneteket.Én nem panaszképpen írtam a páromra,hogy nem segít a gyerekek körül vagy a háztartásban.Ő egy nagyon rendes becsületes családszerető férfi,semmi nagyobb panaszom nem lehet rá.

Én lehet,hogy maradi vagyok e tekintetben,de nem is várom tőle számomra természetes,hogy az enyém a háztartás és a gyerekek,övé a családfenntartás az anyagi oldal.Nálunk ez természetes,mi így terveztük az életünket,így vagyunk boldogok,így egészítjük ki egymást.A férjem a nagyobbik gyerekünket kb 1,5 évesen fürdette meg először,és akkor is tette először tisztába.Nem is vártam tőle soha,de ettől még szereti őket,ha ideje engedi játszik velük,járunk közösen játszótérre kirándulni...stb...szóval van közös program.Ő reggeltől estig dolgozik,ezt vállalta.Viszont én ezért cserébe megtehetem,hogy magam nevelem a gyerekeimet,nem a bölcsőde vagy idegen,nem kell senkire bíznom őket.A legkisebb 3 éves koráig otthon tudok velük maradni.És utána is úgy akarok dolgozni,hogy mellette még el tudjam látni a családom.Ha nem megy,akkor majd később dolgozok akkor,amikor már nem megy a család rovására.Nem becsüli le a férjem sosem ezt a feladatot,sőt mindig azt mondja,ha forintosítani kellene ezt a feladatkört amit én 24 órában ellátok,többet érdemelnék mint az Ő felső vezetői munkaköri bérezése.És valóban fárasztó ez a szerep,de engem nagyon boldoggá tesz,ezek soha vissza nem térő évek,amiket nagyon szeretnék kiélvezni,és örülök,hogy ezt megtehetem.Egy gyerekkel még nagyon könnyen voltam,oda mentem ahova akartam,alig volt dolgom,legalábbis most már így látom:)))

Most is csak a kötöttség fáraszt,összehangolni a gyerkőcöket.De ősszel már a középső is ovis lesz,úgy sokkal könnyebben leszünk.Még egyszer írom,én nagyon boldogan teszem a dolgom,remélem nem lesz ennek a továbbiakban sem akadálya.

Aki meg azt szeretné,hogy a férje ugyanúgy vegye ki a részét a gyerek körüli teendőkből,azt szerintem már a gyerek tervezésekor meg kell beszélni egymással,mert erre nem minden férfi alkalmas,vagy nem mind ezt szeretné.

Nálunk a hagyományos szerepeket töltjük be a családon belül,nekünk így természetes,így vagyunk boldogok.

Sziasztok!

Ezt kell írnom, ugyanis én a 2. válaszoló vagyok, de úgy látom, hogy a kérdés hatására olyan egymás közti párbeszéd indult ki, ami igazán megindított.

Szóval, én is régimódi vágású vagyok, tehát arra neveltek- és fogadtam el, hogy a család közös teherviselés, ahol a felek megbeszélik! és felosztják egymás közt a feladatokat. Persze mindez nem jelent kőbevésett "teherviselést", ergo azt, hogy ne segítenének be egymásnak.

Én a válaszomat nem az első válaszolónak írtam, mindenesetre jólestek a biztató szavai! Sajnos, én már rég túl vagyok azon, hogy mi egy család lehetnénk a volt párommal. Család, bizalom, stb..., de mi "régimódiak" :))) úgy is tudjuk, hogy mit jelent, annak ellenére, hogy nem esküvő után, családban született a "gyümölcsünk". Ő már próbálkozna, de nálam a türelem és bizalom meghalt. Reménykedem benne, hogy jöhet még egy "Igazi, gyermekem, s gyermekeim leendő apja!"

De amit leírtam, úgy gondolom. Most, hogy egyedül birkozom meg MINDENNEL, számomra a férfi hiánya elsősorban a társat, s a férfit jelenti. Értem ezalatt, hogy a gyermek "körüli gondok" az egyémek, de van kivel összebújni, panaszkodni (ha mást nem is), s tudom, hogy ez a kis csipetcsapat (értsd: család) biztonságban van, s nem azon fő még pluszban éjszakánként a fejem, hogy miből veszek ezt meg azt... Talán egyszerűbben leírva, aki, mellett társ, nő és szerető feleség lehetek, s akinek talán később, de annál biztosabban dereng/ tör fel, hogy egy anya is vagyok, ő meg egy apa. Látom ugyanis a volt páromon, aki élheti szinte TELJESEN a régi életét, hogy a hónapok során, hogy döbben rá arra, hogy ő apa,s hogy ez mit is jelenthet.

Kívánok a kérdezőnek sok- sok türelmet, mert ebben úgy látom, a férfiak nagyon sete- suták, elég sok időre van szükségük, hogy rájöjjenek/ megérezzék (???- ki tudja?), hogy milyen sok gond, ugyanakkor nagyszerű érzés gyermeket felnevelni!