Terhesség - pénz - Nem féltek bevállalni a mai világban egy babát?

Szerintem aki szeretne babát az nem csak az akadályokkal foglalkozik. Ha arra várna mindenki, hogy minden úgy legyen ahogy szeretné, akkor soha nem lenne babája. Mindig lesz valami ami nem lesz jó. A gyerek akkor jön amikor jön.

A kilenc hónap amíg várod a babát mindennél többet ér.

Szia!

Én 6 éve ismerem a páromat és már 4 éve a felesége vagyok. Én azt bánom, hogy nem előbb kezdtünk próbálkozni baba téren. Volt egy vetélésem és most meg nem akar sikerülni újra teherbe esni. Én azóta elvesztettem az állásomat, de akkor is próbálkozunk. Nem várhatok örökké arra, hogy mikor lesz jó anyagi helyzetünk. Szerencsére van házunk és autónk ami nem hitelből van, tehát azért annyira nem kétségbeejtő a helyzetünk. Én úgy gondolom, hogy volt már ennél sokkal rosszabb világ is és akkor is szültek a nők gyereket. Meg az is lehet, hogy mire összejön a baba és megszületik addigra megint változik a helyzet és jobb világ lesz. Sose lehet tudni. Ha ti is úgy döntötök majd, hogy belevágtok, akkor ahhoz sok sikert kívánok nektek.

Szia! Talán én egy ellenpélda vagyok. Mielőtt teherbe estem utánanéztem mindennek, mennyit fogok kapni stb. annak ellenére nem bíztam a véletlenre, hogy nagyon jó munkahelyem van ( magas táppénzt, tgyást és maximális gyedet fogok kapni), a páromnak is jól menő vállalkozása van. Így nyugodtabbnak érzem magam most is és amikor megtudtam h kisbabám lesz akkor is, h már előtte mindennek utánanéztem. Persze a szeretet a legfontosabb, de sajnos a mai világban a pénz is fontos. Nem szeretném elkényeztetni a kisgyermekemet, de azért azt sem szeretném, h amit igaz szeretne ne tudjam megvenni neki.

37hetes kismama

Első vagyok.

Mint írtam, mi is albérletben lakunk (havi 45-65.000ft), nekem nincs munkám, sehonnan sem kapok pénzt, nekem kell fizetnem a tb-t magam után + diákhitelt fizetem vissza, a párom 3 műszakra minimálbért kap. Igaz én 27, a párom meg 32, ráadásul a pároméknál első unoka. Szülői segítség nélkül nekünk is nehéz lenne, de majdcsak megoldódik minden. :)))

Azt hiszem én is ellenpélda vagyok. Nagyon sok mindent figyelembe vettünk a baba előtt. Pl. nekünk fontos volt, hogy ne albérletbe , vagy anyuhoz, anyóshoz szüljek, hanem saját fészekbe, ami igaz, hogy csak 18 év múlva lesz saját, de a törlesztőrészlet annyi, mint egy albélet. A barátnőm előbb szült igy láttam mi mennyibe kerül, sokat segitettem neki, vásárolni ezt-azt, akkor kicsit elszörnyedtem. Belegondoltam, hogy mi lesz, ha nem tudom szoptatni és tápi kell, ami egy picinél kisebb vagyont jelent. Na még sorolhatnám.

Megvettük a házikónkat, berendeztük, utána eltelt pár hónap láttuk, hogy mennyi marad a zsebünkben, és mikor mindketten úgy láttuk, hogy tisztességgel el tudunk tartani egy gyereket, úgy, hogy a hónap végén ne kelljen a filléreket számolgatni, akkor belevágtunk.

Most lesz egy éves a lányom és nem bántam meg, hogy igy döntöttünk, mert a kicsi semmiben nem szenved hiányt, de nem is él luxusban, mint ahogy mi sem. De sokan irigyelnek minket az ismerősenik közül, mert van akinek még ennyi sincs.

Szió!

Én 25, a férjem 27 éves, idén márciusban született a manónk. Nekünk lakáshitelünk és kocsihitelünk is van. Én mindennek utánanéztem, hogy mennyit fogok kapni, ha GYED-en leszek,én a max GYED-et kapom és a férjem 130 körül keres, abból 110 elmegy a hitelekre. Eléggé szűkösen élünk a hitelek miatt, de valahogy minden hónapban van. A manót azért vállaltuk be, mert nem akartunk öreg szülök lenni, és igazándiból a szeretet a legfontosabb. Nem akartam azt, hogy mondjuk 35 évesen szülök, és mire a gyerekem elvégzi az egyetemet, addigra én nyugdíjba menjek.

Egyébként mi csomó babacuccot kölcsön kaptunk, meg használtan vettünk. Így egész olcsón kijöttünk. Meg persze spórolunk, így jut a manóra is. (pl LIDL-s pelust, popsitörlőt használunk, amivel nagyon megvagyunk elégedve, és olcsó)

(Mondjuk jobb lenne, ha a bank nem duplázta volna meg a lakáshitelünket, de sajnos azzal nem lehet mit csinálni, bízunk benne, hogy megy majd lejjebb.)