Akik vállaltak 3. babát, azok hogy csinálták?

Ti is a harmadikon gondolkoztok ? :)

Első kettő között 14 hónap van. A második 9 hónapos volt, mikor kiderült, hogy ismét babát várok. Első születésnapján azon röhögtünk, hogy mennyire be voltunk sz.rva, hogy milyen nehéz lesz, aztán milyen könnyű volt. Aztán bedurvult a helyzet. Míg az első gyermekem egy angyalka volt, másodikam a járás művészetét rosszalkodással fűszerezte. Nem volt 14 hónapos, de már az üvegasztalra mászott fel és szerelte a laptopot. Szóval nem unatkoztam mellettük. Harmadikommal a terhesség gond mentes volt, repültek a hónapok, pedig segítségem nem volt. Az utolsó előtti hónapban azonban hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Úgy döntöttünk bölcsisek lesznek mind ketten, egy csoportba járnak. Ebéd után hazahozom őket. Nagyon jó volt. Minden házimunkát elvégeztem, még egy picit pihenni is volt időm. A szülés gond mentes volt, bár a gyerekek nagyon nehezen viselték hogy kórházban vagyok. Hazatérésünk után volt egy nagyon gázos hetünk, annyi kellett a nagyoknak, hogy megnyugodjanak. Hál' Istennek a kicsi egy angyalka lett. Így aránylag változatlan életet tudtam biztosítani a többieknek. A házimunka iszonyatosan megnőtt viszont. Hiába már 5 tagú a család. Most már a nagyobbik óvodába jár, a középső bölcsis, a kicsi 6 hónapos. Zajlik az élet, mindegyiknek van mindig valami baja, valamiért különös figyelmet igényel. Sokszor érzem úgy, hogy már szétesek, hogy túl sok ez már, de még sosem adtam fel. Fizikailag is elég megterhelő, de engem a lelki része szokott emészteni. Pl.: szeptember elején borzasztó volt szétválasztani a két nagyot. Közben a kicsinek jött a foga. A férjem hulla fáradt volt a munkahelye miatt. Szóval nagyon összejött. Anyukám meg is jegyezte, hogy mire felnőnek eléggé beleöregszem a dologba. Valószínűleg igaza van, de én olyan büszke vagyok rájuk. Olyan tökéletes kis emberkék lettek, hogy csak így lehet értelme az életemnek. Az én gyerekeim tényleg jó testvérek. Sosem voltak féltékenyek egymásra, és imádnak együtt játszani. Simán, természetesen vették a testvérük születését. Egy szó mint száz: egyedül, segítség nélkül nehéz, de boldogok vagyunk így együtt.

dehogy hülyeség!!!

3 pici gyerekes vagyok. Igen, tervezem, hogy visszamegyek dolgozni. Muszáj, kell a pénz. Remélem vissza vár a munkahelyem is.