Milyen megható verset ajánlotok óvónéni búcsúztatásához?

Az utolsó versszakot átvariálva ezt talán használhatnád:

Első nap az óvodában

sírdogáltam – úgy tudom.

Csordogáló könnyeim közt

mosolyt láttam arcodon.

Ölbe vettél, cirógattál,

megfogtad a kezemet.

Bátorító mosolyodból

sugárzott a szeretet.

Tyúkanyóként óvtál minket,

tanítgattál, neveltél.

Játék közben számtalanszor

velünk együtt nevettél.

Óvó nénik, dadus nénik,

kispajtások, óvoda …

Az itt töltött szép éveket

nem felejtjük el, soha.

Esetleg az utolsó versszakot cseréld ki erre:

Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem.

Búcsúzkodni tőle nehéz, bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem? Ki törölte könnyes szemem?

Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet, egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem!

Óvónéni drága,búcsúzunk mi tőled,

Szívünkben őrzünk minden szép emléket!

Arra kérünk téged,te se felejts minket!

Emlékezz a sok játékra,mesére,

Emlékezz a huncut kis gyerekere

Kik most itt előtted állnak!

Búcsúnk nem örökre szól,

várunk vissza Téged,

Hogy kedves mosolyoddal

Boldoggá tégy minket!