Anyukák! Mint, mindig KÁOSZ! Ti mindent úgy csináltok, ahogyan a védőnők mondják?

ez így konkrétan hülyeség szerintem. Nálunk nem jött be az elkapatás, elmúlt a hasfájása és nem akart mindig kézben lenni azért, mert kicsinek sokat volt.

De ez sok családban "konfliktus" az első hetekben, ha egyikük úgy gondolja, a másik meg úgy, hogy mi legyen. :)

Nálunk az volt, hogy nekem elég határozott elképzeléseim voltak gyermeknevelés terén, tudtam előre mit hogyan szeretnék.

Itthon voltam több napig terhesen, mindenek utána olvastam és kialakult egy saját nézetem arról,hogy hogyan neveljem jól a gyermekemet.

Meg már előtte is olvastam erről a témáról sokat, amikor még csak tervben volt a baba.

Szval nálunk úgy volt, hoyg a védőnőt kész tények elé állítottam,és nem is nagyon tudott a nevelés részébe beleszólni (de egyébként egyet értett a nézeteimmel), viszont praktikus babaápolási és etetési tanácsokkal mindig ellátott, mert azzal nem annyira voltam tisztában.

Szóval ha valakinek nagyon nincsenek saját önálló elképzelései akkor elég nagy galiba lehet abból,ha anyuka is védőnő is meg apuka is mást gondolnak.

Egy biztos, és ezt akár meg is mutathatod a párodnak: AMIT A VÉDŐNŐ MOND AZ NEM SZENT, ÉS EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS HOYG JÓL GONDOLJA.

Én egyetlen fontos tanácsot adnék nektek, sok nehézségtől meg fogpd amagtokat kímálni ha megfogadod:

"Mindent úgy csinálj, ahogyan később is szeretnéd hoyg legyen. Légy nagyon következetes a fontos dolgokban MINDENÁRON!"

Úgy értem ha te valamihez hozzászoktatod a gyereket kicsiként, akkor miért ne várhatná el azt ha már nagyobb baba lesz?

Ha valamit egyszer megengedtél neki, akkkor ő miért nem várhatná el azt hogy még egyszer megengeded?

Sok ikert és kitartást kívánok.

És boldog babázást!

Szerencsere nem igy van nalunk. En eleve orvosi csaladban nottem fol (szuleim, tobb rokonom orvos), es a csaladban pont van ehhez erto szakember, ezt a vedono is tudja, igy csak azert jar ki, mert neki ezt fel kell jegyeznie. Ha jon egy adott kor, akkor elmondja a fontosabb dolgokat es megkerdezi, hogy mi mit tudunk errol, igy csinaljuk vagy mas a velemenyunk, eddig, ha nem is azt mondta eloszor, de a vegen mindig mondja, hogy ez is nagyon jo modszer stb. Legtobb dogban egyetertunk, de volt bizony, amit o tudott rosszul. Pl. ekcemaja volt a babanak es ravagta, hogy ez nem az, mert az csak nedves lehet. Tobbfajta ekcema van es gyakori a szaraz is, de nem mondtam semmit, evegre ket gyerekorvos is latta a gyereket, csak jobban tudjak. Biztos, hogy nem tudnak mindent, sot tevedhetnek is sok mindenben, hisz meg a gyerekorvosok kozott is akadnak kulonbozo velemenyek.

Ugyhogy nem kell feltetlen minden ugy csinalni, ahogy mondja a vedono, erdemes mashol is utananezni, vagy az orvosra hallgatni.

Mi sem értünk mindenben egyet a férjemmel, a védőnőm általában jó tanácsokat ad, ettől függetlenül van hogy máshogy csinálom a dolgokat. Erre a felkapatásra viszont van egy jó sztorim. Nálunk apuka volt ezen a téren határozott, hogy ő bizony határozott és nem lesz felkapatva a kiscsaj. Hajnalban 3 órán keresztül sírt az amúgy nem sírós babánk. Megetettem, büfiztettem, vissza raktam az ágyába. Peluscsere vissza raktam az ágyába. Simogattam a hátát, semmi. Végül odavettük magunk közé és 3 mp múlva már aludt is. Másik eset: pörgött este, járt keze-lába, pedig vacsi után addig mindig elernyedt, akkor meg dobogott az ágy alatta. Végül a férjem unta meg hamarabb, kivettük az ágyából, odaraktuk magunk közé, kimentem fogat mosni, mire visszaértem már aludt. Ja és mindkét esetnél 5 perc után átraktam a kiságyába és aludt tovább, nem maradt ott velünk. Aztán a védőnőm is mondta, hogy szükségük van szeretgetésre is (kinek nincs?), az elkapatás és a hiszti később jön, arról majd leszoktatjuk :))) Most szeretgesd, olyan édesek ilyen aprónak, nekem nagyon hiányzik az első pár hét, mert tiszta káoszban telt el ugyanezek miatt.

Nagyon vigyázni kell, mert a férjem okoskodásának köszönhetően lett szopási sztrájkunk, és az addig is épphogy szopizó babám (mondjuk elég kevés tejem van) már csak játékból cicizik. Míg élek nem bocsájtom meg magamnak, hogy hagytam magam. Nem bántom utólag, ő is csak jót akart, de engem lelkileg eléggé megviselt...