Hogyan mondjam meg a barátnőmnek, hogy nem szeretném, ha találkoznának a gyerekeink? Bővebben lent.

Szerintem próbálj meg te hatni az 5 évesre! Az ilyen "nehezebben kezelhető" fiúknak is van "gyenge pontjuk", gyakran éppen az egójuk. :) Ha elmagyarázod a nagyfiúnak, hogy ő már nagy, és neki vigyáznia kell a nála kisebbre (mert az gyengébb, instabilabb, stb.), az még esetleg működhet is. Egy 2 évesnek igazi példakép egy 5 éves, de példaképnek lenni felelősséggel is jár. Hiszen pl. Pókember sem bántaná soha a gyengébbeket, inkább megvédi őket! Ha a nagyfiú megérti ezt, csodás változásnak lehetsz tanúja. :)

Tudod, nagyon sokféle szülő van, rengeteg nevelési módszerrel. Eltávolíthatod a környezetetekből az 5 éves kisfiút, de hamar tapasztalni fogod, hogy a világ tele van idegesítő gyerekekkel (és szüleikkel). Éppen ezért a saját érdeked is az, hogy megtanuld kezelni őket. Nálunk az "ügyeletes idegesítő gyerek" a bátyámék gyereke. Irigy, nyafka, teljesen más mentalitású, mint az én fiam. Ettől függetlenül nincsenek eltiltva - nem is lehetnének, hiszen közös a nagymamájuk, aki velünk él - legfeljebb sokat magyarázok a fiamnak a látogatásaik után. Ő most 3 és fél éves, és már sok mindent megért. Már nem akar minden áron utánozni, és arra is rájött, hogy hiába kisebb az unokatestvérénél, de sok dologban mégis viselkedhet okosabban nála. 2 évesen persze még más volt a helyzet, de mivel nem voltak akkor sem napi kapcsolatban, a kis "vadhajtásait" mindig le tudtam neki nyesegetni.

Rosszat bárhol tanulhat a gyerek. Azért vagy te az anyukája, hogy a segítségeddel megtanulja felismerni, és elkerülni a rosszat.

Az vagyok, akinek ilyen helyzete volt. Azzal a különbséggel hogy nekünk egykorúak a fiaink és mivel jó barátok voltunk így sokat és gyakran találkoztunk (irtó közel is lakunk).

És igen ez így van hogy az oviban stb. nem tudom megakadályozni hogy kivel töltse az idejét de ott ott vannak az óvónők, akik szemmel tartják őket és nem engedik eldurvulni a helyzetet és nem utolsó sorban KÖVETKEZETESEN ugyanazt a büntit kapja akármelyik ha mondjuk harapdossa a többieket.

(legalábbis a mi ovinkban így van, fantasztikus óvónénijeink vannak).

Ellenben ezzel a szituval amikor a barátnőm nem szól rá a fiára max. így mosolyogva hogy ejnye bejnye bezzeg ha az enyém a 25dik lökdösődés meg harapdálás után visszavágott akkor szemrehányó tekintettel vígasztalta a bömbölő és árulkodó gyerekét.

Tényleg jóban voltunk, nagyon sok mindent megbeszéltünk, de ezen a dolgon nem tudtunk túllendülni. Én próbáltam neki először finoman mondani hogy kellemetlen hogy én leszúrom a kisfiamat a helytelen viselkedésért ő meg rá se hederít de már azon is kicsit megbántódott.

Én más gyerekét fegyelmezni nem fogom és nem is érzem jogomnak.

Egy teendőm volt csak, hogy akkor ritkítjuk a találkozásokat vagy elkerüljük.

Nehéz ügy, ha már tényleg mindent megpróbáltál. Az meg még rosszabb, ha a barátnőd meg sem próbálja kezelni a fiát.

Óvatosan talán először mégis meg kellene próbálni megbeszélni a barátnőddel a dolgot, mert hosszú távon a nagyfiúnak sem lesz jó, ha ráhagyják ezt az antiszociális viselkedést. Ne elsősorban azt told előre a beszélgetés során, hogy a te gyerekedet bántja, hanem azt, hogy egyáltalán nem fogad szót, és hogy lehet, hogy ezzel valamit kezdeni kellene. Biztos jár oviba. Ott mit csinálnak vele?

Rosszcsont kölkök vannak. Viszont a szülőknek igyekezniük kell őket a jó irányba terelgetni. Ha hajlandóság sincs a barátnődben erre, akkor nem sok mindent tehetsz...

Én megértem, amit írsz, és nagyon sajnálom.

A mi környezetünkben is volt ilyen gyerek, és én sem akartam, hogy a gyerekem találkozzon vele. De megmondani sem akartam az anyukának, nem akartam megbántani. Így szépen lassan elkezdtem nem keresni őket, ha hívtak, inkább nem értünk rá soha.

Ez van, nincs ebben semmi szerintem.

Oké, hogy nem tudom megválogatni az oviban a gyerektársaságot, de ha annyira rossz az ovi, akkor átviszem másikba. A barátokat is meg lehet válogatni.