Akinek 3-4 év van a gyermekei között, öntene belém egy kis lelket?

Nem egy embert ismerek, akinek több év korkülönbség van a testvérével, mégis jó tesók, a szüleik boldogok és az élet szép...

Sajnálom, hogy elhaltak a terhességek, ez biztos lelki trauma, de nem csak attól lesz jó a gyerekeknek, hogy kevés idő van köztük! Sok minden mástól is függ, leginkább tőled, a szülőktől, attól, hogy miként nőnek fel. Ha megérkezik majd a kistesó (kívánom akkor minél előbb), a nagy már picit önállóbb lesz, megérti majd, hogy a picihez nagy türelem kell, és még az is lehet, hogy segíteni fog neked magától is.

Jó lesz, hidd el.

Sajnálom ami veled történt!

Nálunk nincs egész két év a korkülönbség, félre ne érts, nem bántam meg, ha újrakezdhetném se csinálnám másképp, de leírom neked, ami nálad előny lesz:

-a pici üvölt, a nagy dacol ezerrel, szétszakad a fejed, idegbaj a köbön.

-míg a kicsit eteted, vagy öltözteted, a nagy tuti csinál valami életveszélyeset

-két gyereket pelenkázni egymás után sem egy leányálom

-öltöztetés?? Egyik sem öltözik magától. No komment

-etetés? Rájön a nagy h őt is etetni kell

Egy 3-4 éves már fél napot minimum oviban van, így könnyebb a picivel lenni. Egyedül öltözik. Megérti, hogy amíg a babával vagy nem mássza meg a konyhaszekrényt, vagy nem feszegeti a gyógyszeres szekrényt. szobatiszta.

Rengeteg előnye van 3-4 év korkülönbségnél hidd el!!!!!

Sok sikert kívánok neked a jövőre és hogy mihamarabb összejöjjön a baba. De ne bánkódj, ha nagyobb a korkülönbség. Ahogy nő a nagy annál jobban okosodik annál értelmesebb és sokmindent megért. Míg egy 2 éves ha megérti sem törődik vele, sőt!!!

3,5 év van a két gyerekem közt, lány a nagy (5 éves), fiú a kicsi (1,5 éves). El sem tudnék képzelni ideálisabb korkülönbséget!!!!

A lányom már elég érett vol ahhoz, hogy megértse, mi történik, sokat beszélgettünk a babáról, tudta, hogy növekszik a pocakomban, először magocska, aztán egyre nagyobb....tudta, hogy egy napon ki fog bújni, és akkora kisbaba lesz, mint az ő csecsemő babája. Szopizni fog, pelenkázni fogjuk....együtt vásároltunk kis ruhákat, babacuccokat, mindenbe bevontuk. nagyon lelkes volt, és nagy-nagy szeretettel várta a kistestvérét.

Nem nagyon láttam jelét a testvérféltékenységnek soha. Picit mondjuk mostanában visszamegy néha ő is babába, és úgy hisztizik valamiért, mit a kicsi, de ez nem gyakori, és ennyi neki is "jár", mert egyébként csodálatos nagy testvér! Óvja, félti, segíti, szereti a kicsit.

Amíg pici baba volt, addig úgy babusgatta, mintha a játékbabája lenne (persze a felügyeletünk mellett). Aztán, ahogy nagyobb lett, most már sok játékban teljes jogú partner a kicsi is! Csodálattal néz a nagyra, utánozza, látványosan tanul tőle, amire a lányom rendkívül büszke. Ok, időnként van feszültség, amikor pont ugyanaz a játék kellene a kicsinek is,a mint amivel a nagy játszik, de ez elkerülhetetlen testvérek között. Ha jó formában van a lányom, nagyon kedvesen odaadja, vagy felajánl egy másik játékot, vagy ügyesen eltereli a figyelmét.... akkor van kis baj, ha ő is fáradt, vagy nyűgös, mert akkor lemegy hisztizni a kicsi szintjére.

Összességében én azt mondom, épp ez a 3-3,5 év az ideális szerintem. mert elég nagy már, hogy aktív részese legyen a babavárásnak, felfogja, mi történik....de annyira meg nem sok a korkülönbség, hogy ne tudjanak "összeérni" , együtt játszani.

Drukkolok nektek!!!