Kinek van igaza? Nektek mi a véleményetek?

Az lesz a legjobb, ha az elején kezdem az egészet. Lányom tavaly kezdte az általános iskolát egy másik városban, ami tőlünk 10km-re van. Egy ismerős család (nevezzük őket Áginak és Lacinak) 2 lánya ugyancsak akkor kezdte, a gyerekek osztálytársak lettek. Még akkor megbeszéltük, hogy az lenne a legjobb, ha felváltva hordanánk suliba és haza a lányokat. Ez az első félévben nagyon jól működött, férjem reggel munka előtt vitte őket, Ági pedig délután munka után hozta őket.

A második félévben már egyre többször fordult elő az, hogy délután nekem kellett mennem, mert Áginak közbe jött valami. Már akkor is feltünt, hogy sokszor Laci is otthon van, ő is elmehetett volna, de nem akartam vitát ezért nem szóltam semmit.

Ebben a tanévben Áginak megváltozott a munkahelye, nem tud délután menni a lányokért, ezért azt mondta, hogy oldjam meg felváltva a férjével. Én úgy gondolom, hogy a hazahozatalt teljes mértékben nekik kellene megoldaniuk, hiszen reggelente a férjem viszi a gyerekeket és ezzel mi le is rendeztük a fuvar felét. Szerintük viszont az nem plusz út, hiszen a férjem úgyis megy dolgozni, független attól, hogy vinni kell-e a lányokat vagy nem. Mivel ismételten nem akartam vitát, ezért hajlottam arra, hogy akkor a hazafele utat felezzük meg. Viszont itt megint érdekesen gondolkoznak. Lacinak olyan munkahelye van, melynek beosztása nem változik, tehát hónapokra előre tudja, hogy melyik napokon fog dolgozni. Én úgy gondoltam, hogy akkor hónap elején megbeszéljük, hogy melyik napokon tud ő menni. Viszont tudni kell, hogy Laci a munkahelye mellett otthon is dolgozik, nekem pedig jelenleg nincs munkahelyem. Mikor megkérdezték, hogy mi lesz akkor, ha Lacinak közbe jön valami, mert pl otthon nem hagyhatja abba a munkát, akkor én azt mondtam, hogy ez az ő dolguk, próbálják úgy szervezni, hogy 20 napból minimum 10-et nekik kell megoldani a hazahozatalt. Erre az volt a válasz, hogy igazán elmehetnék én, hiszen úgyis itthon vagyok... És nekem ezzel van a legnagyobb problémám, a felfogásukkal. Hogy természetesnek vesznek mindent. Nekem soha nem jöhet közbe senki, de nekik akár minden második alkalommal.

Úgy volt, hogy ma reggel az iskolában mindent megbeszélünk Lacival, de ő még előtte elment, otthon sincs és nem is vették fel a telefont. Most ott tartok, hogy én többet nem fogom keresni őket, reggel a férjem nem viszi el a lányaikat. Hiszen milyen dolog az, hogy én keressem őket? Kérjek engedélyt, hogy reggel iskolába vihessük a gyerekeiket, majd délután hazahozhassan őket? Az az igazság, hogy kezd ebből az egészből elegem lenni. Mi meg tudjuk oldani az ő segítségük nélkül is, ők viszont nem. Nekem nem teher minden délután elmenni a saját lányomért. De valahol szemétnek érzem magam, hogy elférne az ő 2 lányuk is és mégsem segítek nekik. De miért segítenék, hiszen ők soha nem tettek nekünk szívességet és szinte elvárják, hogy ezt megtegyem. Felsőbbrendűnek képzelik magukat... És akkor még nem is említettem nekik azt, hogy tulajdonképpen még így is mi vállalunk sokkal többet, hiszen minden nap mi visszük a lányokat és csak a hazautat felezzük meg. Holott részükről 2 gyereket viszünk, részünkről pedig 1-et. Tehát nekik sokkal többet kellene vállalniuk.

Nektek mint kívűlállóknak, mi a véleményetek? Természetesen nem muszáj velem egyetérteni, mindenki véleménye érdekel. Előre is köszönöm a válaszokat!