Vannak itt rajtam kívül engedékeny anyukák?

Ha másokhoz viszonyítod magad, akkor mindig is hülyének fogod magad érezni.

Én már nem hasonlítgatom magam senkihez, mert nincs értelme.

Én nem érzem, hogy extra laza lennél, de nem is fogom tudni ezt megállapítani pár mondatból.

Ha nektek ez így tökéletes, akkor jó.

Engem addig nem érdekel ki, mit csinál a gyerekével, amíg azt nem akarják rám erőszakolni, vagy mondjuk amíg más gyereke nem keni képen a lányomat vagy mondjuk nem karmolja szét az arcom, mert neki az otthon szabad. De ezek most hülye példák voltak, csak azt akartam vele hangsúlyozni, hogy ha te jól érzed így magad, a gyereked boldog, akkor ne hasonlíts magad másokhoz, mert attól vagy utálat lesz benned más szülőkkel szemben (akiknek bizonyára szintén az a jó, amit ők tesznek) vagy csak feleslegesen marcangolod magad, hogy nem vagy jó anya.

Az más kérdés, hogy közösségben egymás előtt az anyukák milyenek. Próbálja mindenki azt mutatni kifelé, hogy ő mekkora jó szülő. Pedig nem kell ezt bizonygatni, csak anyukák szeretnek dicsekedni a picinyeikkel. Ez normális.

Közösségben akár otthon, akár vendégségben, akár az utcán, máshogy viselkedünk egy kicsit a gyerekünkkel. Kicsit visszább fogjuk, mert "mit gondolnak rólunk"?:D

Az én kislányom 13 hónapos lesz pár nap múlva, és hidd el, már jó pár hónapja próbálgat minket, hogy kinél mit szabad, meddig lehet elmenni. Ez is normális. És nincs olyan szülő, aki mindig következetes:D

Mert magatok közt nem adsz neki egész nap enni, de ha odavagytok, és buszon ordít a gyerek, akkor inkább bármit megengednél neki, csak ne üvöltsön, mert "mit gondolnak rólam":D

Senki sem tökéletes, mégis (normál esetben)mindenki jól csinálja. A te munkádat (nevelésed eredményességét) mutatja a gyermek fejlettsége, hangulata, ami nem biztos, hogy egyszeri alkalomból kikövetkeztethető.

Az, hogy jól bánok a gyermekemmel, és annyira következetes vagyok, amennyire csak lehet, az mutatja, hogy gyermekem hihetetlen vidám, barátságos, fejlett, okos.

De nem "tökéletes" ő sem. Akaratos, néha hisztis...de hát istenem, hozott génekkel dolgozik:D :P

A lányom 3 évesen (most 4 éves) is megjegyezte,hogy: anya,te mindent megengedsz!

Erre a válasz az,hogy: nem mindent,csak sok mindet!

Nekünk meg van a napi rend -részben. Reggelizni akkor kell,amikor felkelnek,rendben vannak. Ebédelni akkor kell,amikor dél van. Délután ha éhesek,szólnak,de ez már kialakult nálunk-általában mindig 6-kor kezdjük el a vacsit. Reggelire,vacsira Ők döntik el mit esznek. Van fix fürdés és alvás idő. Ebéd után a nagynak csendes pihi,és a kicsinek szundi. Kb ennyi ami fixen van. Bármikor felkapcsolhatják a tv-t. Rajzolni csak ceruzával szabad. A szobában is lehet enni,de akkor ülni kell és tányérban van a kaja. Persze bántani a másikat itt sem szabad! "csak szeretni lehet!!"- ezt már a 2 évesem is sokszor mondja! :-D

Kint ők is mindent megfoghatnak amit találnak! - ha a sárral akarnának játszani,akkor azzal is lehetne,de ők jobbára a diófa lehullott gallyival szoktak játszani a homokban,ahova rendszerint egy akó füvet tépnek. A fűrészporral is nagyon szeretnek játszani!

Nem tudom,hogy szigorú vagyok e vagy engedékeny- szerintem a kettő közt!

A gyerekkor attól szép, hogy ugrálhatsz a pocsolyában, összekenheted magad sárral, és ruhástól pancsolhatsz a nagy melegben.

Nálunk ez úgy van, hogy a társaság, akikkel összejárunk, és együtt bicikliznek a lurkók, szintén az "engedékeny" kategóriába tartozik. Eső után pl. rendszeres a találkozó a legnagyobb pocsolyánál. :) Ettől függetlenül nálunk is van a környéken olyan szülő, aki a mi "utcakölkeinket" homlokráncolva nézi az élvasalt négyévese kezét fogva, de ez minket nem zavar. :)

Hidegben persze mi sem engedjük, hogy a nyomókútban fürödjenek, de a kánikulában még biztatjuk is őket! ;) A csapatunk legfiatalabb tagja nemrég múlt 3 éves, de már ő is kétkerekű bicajt teker, fára mászik a többiekkel, és ugyanakkor egészséges, mint a makk! :)

Második vagyok: igen én is hülyén érezném magam a helyedben, ha így beszólnának. De ne emészd magad rajta, az sem jó.

A beszólogatós anyukáktól szerintem mindenkinek ki van a ..., de mindig is lesznek ilyenek. Vagy visszaszólsz, vagy csak csendben tűröd. Én csendben tűröm és ha bosszant is pár percig, utána nem érdekel. Én sem szeretek játszótérre járni, mert az a gyerekeknek játék a szülőknek meg dühöngő vagy mifene, ott sokan izélgetik a másikat.

Én is csatlakozom: sokat gondolkodtam már, hogy lehet, hogy túl engedékeny vagyok a fiammal... aztán rájövök, hogy nem engedékenység, hanem valóban: hagyom, hogy tanuljon, tapasztaljon, rájöjjön dolgokra mindezt olyan határokon belül, amíg mást és önmagát nem sérti meg.

Nem vagyok mindig következetes, de azt elmagyarázom a fiamnak, pl. a pocsolyába valamikor belemehet (mikor zártcipő van rajta, és mindjárt otthon vagyunk) de sokszor szólok, hogy kerülje ki a pocsolyát, mikor szandál van rajta zoknival és megyünk épp valahova)

Szerintem a beszólogatós szülő akkor is beszólna, ha pont az ellenkezőjét csinálod, ők már csak ilyenek, nem kell velük foglalkozni.

Sokszor azon gondolkodom, hogy ha valamit nem engedek a fiamnak, azt miért nem engedem: azért mert tényleg veszélyes rá, vagy másra, nem jó dolog, vagy csak azért mert ÉN (mint az anyja) azt mondom, mert a múltkor is azt mondtam. Én úgy nőttem fel, hogy kb ez volt a jelmondat otthon: amit szabad jupiternek, nem szabad a kisökörnek (apától) Ez nálunk nem szabály. Miért ne vizezhetne a játszón, ha meleg van, miért ne pocsolyázhatna ha utána megyünk fel és vesszük le a cipőt, miért ne csinálhatna dolgokat, ha ő azt szeretné. Azért mert én nem azt szeretném? Szóval nekem ez az elvem. Persze a verekedés, játékelvétel, stb nem ez a kategória....