Segítséget hogyan utasítasz vissza? "mintaanya" jótanácsai, hogyan kéne a gyerekeimmel törődni.

Képzelem milyen lehet anyukád, vannak ilyen emberek. Te meg túlságosan magadra veszed. Viszont most a gyerekedről van szó. Mond meg neki, hogy te nem így látod, ahogy ő, te máshogy fogod nevelni, tanítani a gyerekeidet. Ma már mások az elvárások és nézetek mint régen voltak. Mond meg neki, hogy szívesen meghallgatod, hogy nálatok hogy csinálta ő, aztán eldöntöd, hogy te ebből mit alkalmazol, és mit nem. Azt nehogy már ő döntse el, hogy mesélsz e a gyerkőcnek, illetve, hogy mikor lesz szobatiszta.

Egyébként meg ha azt gondolja, hogy a mese butít, akkor gratulálok hozzá... miért? Ő a tv elé ültetné?

Hogy írtad, hogy fel volt pörögve a kisfiad, mikor ott volt: csodálkozol? A gyerekek átveszik a felnőttek habitusát, megérzik, hogy kinek milyen a hangulata.

Nekem a fiam egy nyugodt gyerek, persze szokás szerint ő is pörög, de amikor anyukámnál vagyunk, látom rajta, hogy ő is olyan szétszórt akar lenni, olyan "gyorsabban forog az agyam, mint hogy beszélni tudok típus" az anyukám, így sokszor nem értjük egymást. Anyósom pedig egy nyugodt ember, sokszor már nekem is túl lassan beszél a fiamhoz, de a gyerekeknek ez kell. A biztonság és a nyugalom. És ha anyukád téged is felidegesít, mikor együtt vagytok, a gyerekek is megérzik rajtad, és nem értik.

Szóval próbáld elengedni a füled mellett a megjegyzéseket, és tégy úgy, ahogy te jónak látod, ne parancsszóra cselekedj!