Szülők, anyagilag hogy bírjátok a gyereknevelést?

Nekem igazabol nem volt idom ilyesmin gondolkodni, mert nem volt betervezve a lanyunk. Mi sem eleunk kacsalabon forgo palotaban, sot nagyon sokszor barati kolcsonbol fizettuk az alberletet, megsem erzem ugy, hogy a gyerek akkora jelentos kiadast jelentene. Persze le kell mondani nehany dologrol, jobban meg kell nezni mindennek az arat. A kezdetek kezdeten volt egy nagyobb beruhazas, de mar elotte en is es a parom is kozoltuk mindenkivel, hogy a nagyobb alkalmakra bababoltban levasarolhato ajandekkartyat kerunk, ezekbol megvettuk a kisagyat, cumisuvegszettet, mellszivot, kiskadat es meg sok sok mindent. A ruhacskakat folyamatosan vasarolgattam, mindig neztem a leertekeleseket. A babakocsit a keresztszuloktol kaptuk.

Nagyon sokan hasznaltan szerzik be a dolgokat, szinte felaron megkaphatsz alig hasznalt dolgokat is.

Ha sikerül olcsón, használtan beszerezni a bútorokat, kisruhákat (azért kád az új legyen), akkor már igazán csak a pelus az, ami drága. Nekem van DM kártyám, rengeteget takarítok meg vele! NEm kell mindenből a legmárkásabb! És lehetőség szerint szoptasd, mert az neki megfelelő, neked meg ingyen van.

NE féljetek belevágni! Senkinek sem biztos a helye ebben a világban! És esetleg lehet otthon kreatívkodni és abból lehet bevételed.

Sok sikert és sok boldogságot!

Egyáltalán nem felesleges, hogy felelősen végiggondoljátok, mire vállalkozhattok és mire nem?!...

Én sem mernék 93000 + 60000 forintos jövedelemmel gyereket vállalni, főleg ha belegondolsz, hogy a te fizetésed fog kiesni és gondolom még saját lakásotok sincs...

Eddig sem nagyon lehetett segélyekre, támogatásokra számítani, de jövőre ez még kevesebb lesz!

Nekem már nagyok (20 és 21 éves) a gyerekeim, de mi sem mertük bevállalni a gyerekeket addig, amíg nem volt lakásunk és nem volt annyi pénzünk, hogy a rezsiköltségek és ennivalóra valón felül nem maradt annyi, amiből vállalhattuk őket...

A babakocsi, ágy, ruha, pelenka megoldható olcsón is, a rokonságban, ismerősöktől, barátoktól mindig kerül olcsón vagy kölcsönben ez+az, és egyáltalán nem muszáj 120ezres babakocsit venni!...

Amire számítanotok kell, az az lesz, hogy a te fizetésed évekre ki fog esni, hiába visszamennél dolgozni, senki nem fog kapkodni egy kisgyerekes dolgozóért...

A férjednek kellene egy jól fizető, stabil munkahely, amire már lehetne alapozni a családot...

Ha te tanár vagy, akkor a kisbaba mellett nyithatnál otthon (ha van lakásotok) családi napközit!... :-))

2-3 gyereket elvállalsz és úgy keresel pénzt, hogy a gyerekeddel vagy, nem kell bölcsődébe adnod, nem kell munkahelyre menned napi 8 órában!

Sztem attól függ hány éves vagy. Ha 30, pláne ha 25 alatt, akkor van még időtök megerősödni anyagilag, most nem kapkodnám el a baba-projektet. Viszont ha 30 fölött vagy akkor elgondolkodtató, mert durván szalad az idő, könnyű kicsúszni belőle. Én későn vállaltam az elsőt szintén anyagi okokból (és itt nem luxus életre kell gondolni), így a második babáról lehet hogy sajnos lemaradunk. Úgy vagyok vele hogy ez az ára az anyagi biztonságnak, de azért sajog a lelkem egyik fele ha rá gondolok. Bár legalább egy már van. Szóval az anyagiak miatt nem érdemes teljesen lemondani a gyerekről.

Amúgy tanárként tényleg tudnál vállalni pl. magántanítást is, vagy elvégezni vmi továbbképzést és elkezdeni pl. fejlesztő foglalkozásokat tartani gyerekeknek, nyelvi foglalkozást kicsiknek, gyerektorna, ilyesmi. Így a saját lábadon állhatsz, anyagilag nem függenél az állami segélyektől és rugalmas lenne a munkaidőd is.