Ki mit gondolt amikor elöször megpillantotta babáját és mi volt a legkülönlegesebb benne?

engem elöntött valami ismereten érzés,hogy ismerem őt és hogy gyönyörű. meg az is eszembe jutott,hogy "végre"

nagyon nehéz leírni azt az érzést,mert sem előtte,sem utána nem éreztem ilyet. Egyrészt ott volt a tudatos rész,hogy jaj,de pici,véres,másrészt meg az igazi szeretet :)

nagyon nagyon jó! és olyan rövid ideig tart - csak pillanatok a szülőágyon,pedig mi azóta együtt vagyunk,csak felöltöztetni vitték el,mégis,ha visszagondolok rá,egy másodpercnek tűnik. ja,és mikor mászott felfelé a pocakomon és megfoghattam az is az eszembe jutott,hogy milyen izmos :)))

Én arra gondoltam egyből, hogy hogy lehet hogy egy gyerkőc ennyire ne hasonlítson senkire illetve meg is jegyeztem hogy Szia, hát neked milyen szájacskád van? :))

Nekem nagyon ismeretlen volt egyáltalán nem ilyennek képzeltem de imádtam már az elejétől:)

Azt hittem, h maszatos lesz, ráncos, lila kis "aszalt szilva", de nem! Picit ráncos volt, rózsaszín, picike, csúcsos fejű, óriási szemekkel és hosszú hajjal. GYÖNYÖRŰ volt és olyan bölcsen nézett, mintha mindent tudott volna a világról. :) Még meg is jegyezték, h milyen szép a színe!

Csak egy pillanatra sírt fel, aztán csendben nézelődött!

Elsőként az jutott eszembe, h "Hála Istennek, h ilyen gyönyörű!" (nagyon féltem, h az anyósomra fog hasonlítani, aki olyan, mint a Vasorrú bába a mesében!). Másodjára az futott át az agyamon, h az apja száját örökölte.

Közben meg elöntött az az édes érzés, szeretet, béke, a bizonyosság, h itt van, egészséges, és az ENYÉM!

Szinte leírhatatlan az, amit akkor éreztem!

Csak úgy cikáztak a gondolatok az agyamban! :)

Ezt gondoltam: Milyen pici! Babának jósolták, 4.5 körül 2900 lett :-D Ez volt a különös: Hogy hasonlít apámra :-D Azóta is mini papa.

Nem fogtam fel, amikor megláttam, hogy itt van. Annyira el voltam fáradva, sehol nem volt a vérnyomásom sem. Nem voltam magamnál na.