Két gyerek kis korkülönbséggel. Hasonló cipőben járók hogy bírjátok? Én úgy érzem nem fogom túlélni :S

20 hónap

Nem volt könnyű az elején,bár én már a nehezén túlmentem!

Most 38 hónapos és 18 hós a kicsi!

Ennek az időszaknak is megvan a neheze!Pl.mindketten

ugyanazt akarják,egyszerre!

Nálunk 20 hónap van és ami az érzéseidet illeti, kezet foghatunk! :)

Az első egy év rettenetes nehéz volt, de nekem már most 17 hónapos a kisebbem, így most picit talán már könnyebb. Nem könnyíti meg a helyzetemet, az sem, h szülők messze, férjem folyton dolgozik (hajnalig), panelban lakunk, komolyan mondom, sokszor 1 egész óra kell, mire el bírunk indulni itthonról sétálni...

Szóval katasztrófa! Na ezzel nem segítettem, ugye? :)))))))

Én olyan trükköket vetettem be, mint a mesenézés (amiért egyébként nem repesek, de jobb mint az üvöltés), szoptatások közben mesét olvastunk könyvből, vagy fakockából várat építettünk a nagyobbal. Több napra főzök egyszerre és a házimunkázásba igyekeztem bevonni a nagyobbat, próbáltam érdekessé tenni és a kicsi sokat volt hordozókendőben, mert 1 hónapos korától képes volt reggeltől estig (alvás nélkül) üvölteni, ha nem volt kézben. Hát így éltem túl. De nem mondom, h most nem tudok el időnként erre a pontra, de már ritkábban.

Eleinte fejvesztve próbáltam magam utolérni a teendőkkel, de az idők során megtanultam félretenni a maximalizmusomat és azt mondani, oké, van fél órám, lefekszem! Muszáj! És igen, mai napig 5-6 óra alvással tengődöm és - soha nem gondoltam volna, de - hozzá lehet szokni! :)

Kitartás sorstárs! :D

Én a szerencsés kategóriába tartozom. 5 gyerekem van. A 2. és a 3. között 1 év a korkülönbség, és én ezt annyira pozitívan éltem meg, hogy a 4. és 5. között is a kis korkülönbségre szavaztunk. Köztük 23 hónap van. Be kell valljam, ez nehezebb, mint az 1 év volt, de maximálisan kivitelezhető. A nehézséget az okozza, hogy egy 2 éves gyerek sokkal öntudatosabb, akaratosabb, mint egy 1 éves, az én lányom is nehezebben élte meg a kistesó érkezését. Mi most még a szokjuk egymást időszakot éljük, a pici ma 5 hetes. Vannak gondjaink, a kicsi időnként megüti a picit, a boltban hisztizik, holott előtte sosem tette, olyan dolgokat vár el tőlünk, amit már baba kora óta nem. De eredményeink is vannak. A picit rávettem arra, hogy éjszaka szopi után azonnal elaludjon (ez 2x2 óra üvöltésbe került), délben egyszerre rakom le Őket, és a nagyobb megtanult úgy elaludni, hogy az öccse mellette van, adott esetben ébren. Ikerkocsiban hurcolom Őket, ettől mobilak lettünk és nem zárkóztunk be.

Mivel látom a lányomon, hogy extra törődést igényel, így a picit szoktatom arra, hogy egyelőre kevesebbel érje be. Így marad idő mondókázni, tésztát vagy gyurmát gyúrni. És hát Őt is ringatom a bölcsőben, babakádban fürdetem, hogy egy kicsit baba lehessen, ha éppen akar.

Azt hiszem, az egésznek az a titka, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy ez egyre könnyebb lesz, ahogy telik az idő. Egy év múlva már inkább könnyebbséget fog jelenteni a két hasonló korú gyerek, mert lekötik egymást, társak, partnerek lesznek. Egy anya pedig fél lábon is kibírja ezt az időszakot:)

A házimunka muszájos, azt bizony nálunk is el kell végezni, és ekkora családra nem kevés a takarítás, mosás, főzés. Ebben a szintentartásban hiszek. Nem bonyolódom bele a takarítás mélységeibe, de jártomban-kltemben mindig megcsinálok valamit. Főzni meg lehet 1 óra alatt is.

Sziasztok újra, én a 2. válaszadó vagyok :)

Kedves 5 gyermekes Anyuka, őszintén földig borulok előtted, nem semmi lehet! :) Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalatodat! Egyébként tök érdekes amit írtál, hogy 1 év korkülönbség talán még kicsit szerencsésebb a 2-nél, ezt mástól is hallottam már. Elsőre tényleg hihetetlen, de biztos van benne valami!

Azért néha az is megnyugtatja az embert - szerintem - hogy másnak még nehezebb, ilyenkor az jut eszembe mit rinyálok én, amikor ahhoz képest ez lófütty! :D Pedig hát... :)

További szép estét! :)