Akinek nincs gyereke, az miért van rosszul attól, ha egy kisgyerekes szinte csak a gyerekéről beszél?

Gondolom ez olyan, mintha egy vaknak festményekről mesélnél. Valószínüleg egy idő után unalmas. Én igyekeztem, hogy ne így legyen (márcsak azért is, hogy az én fejemben se csak a gyerek legyen), az elsőnél még nehéz volt, a többieknél már könnyű.

Nekem 2 gyerkőcöm van,de idegbajt kapok azoktól az anyukáktól,akiknek nincs más témája...a barátnőmnek is van babája,ettől függetlenül annyi mindenről tudunk beszélgetni.Persze,az első a baba-kié hol tart,mit eszik,melyik pelus jó stb.-de aztán "lapozunk".Másnak ez unalmas lehet,pláne,h át se tudja érezni,mivel fogalma sincs miről beszélsz.Te nem unnád,ha egy kutyatartó ismerősödnek más témája nem lenne,csak a kutya?És valljuk be,nem sok embert érdekel-és talán gyomorforgatónak tartja-h a kicsike aznap hányszor és milyet kakilt,vagy túl sokat evett,ezért vissza bukta a kaját,stb.

Nekem még a pocakban van a kisfiam, de sokszor már én érzem kellemetlennek, hogy folyamatosan róla beszélünk. Kérdezgetnek, válaszolok aztán témát váltunk. Ne értsetek félre, nagyon várom a babánkat, nagyon imádom már most és szeretek róla beszélni, de egyet értek azzal, hogy nem erről kell csak beszélni a barátnőkkel, főleg akinek nincs is gyereke! Érdekli őket a picúr és én is, hogy hogy vagyunk, de én sem szeretném őket untatni! :)