Édesanyák, kismamák! Kaphatnék egy kis "támogatást"?
Párommal mostanában egyre többször kerül szóba a gyermekvállalás, hiszen lényegében már nincs akadálya. El sem tudom képzelni az életemet gyerekek nélkül, még is vacillálok még mindig. Nagyon félek az érzéstől és a fájdalomtól. A terhességgel már megbarátkoztam, ahogy a vele járó esetleges kellemetlenségekkel is, de a szüléssel nem tudok. Jól esne, ha válaszolnátok a kérdéseimre, hátha ez kicsit eloszlatja a képzeteimet. Nem sok ismerősöm beszélt eddig nekem nyíltan a szülésről, ezért csak halvány elképzelésem van az egészről. Nem a technikai dolgokra lennék kíváncsi, sokkal inkább az érzéseitekre!
Mi játszódott le a fejetekben, milyen gondolataitok voltak a szülés időpontja előtt egy-két héttel, akkor amikor elfolyt a magzatvizetek, majd a vajúdás és a szülés alatt, végül pedig amikor a picit a kezetekben foghattátok?
Mindenki csak annyit mond, hogy fáj-fáj, de amint a picit a kezében tartja az ember, az mindent elfeledted én még is mélyebb dolgokra lennék kíváncsi, hogy mi zajlik egy nő fejében ilyenkor!? Nagyon köszönöm előre is a válaszokat!
válasza:Hajjaj, én a szülési videókról már régen lemondtam. A páromnak is azt mondtam, hogy ebből a szemszögből sem lesz könnyű végigcsinálni, de örülök, hogy nem látom teljes panorámában alulról magam, mert gyanítom ha ezt nézhetném 3D-ben én gyorsan lefordulnék ájultan az ágyról! :) Még ő sem nagyon tudott megbarátkozni az apás szülés gondolatával, de egyességet kötöttünk, azért cserébe hogy én megajándékozom őt egy ilyen nagyszerű kis lénnyel (és szenvedek érte nem keveset), ő bejön és üthetem kínomban, ha attól nekem jobb lesz. :)
Azt hiszem a válaszok által sikerült belátnom, hogy nem könnyű, de gyönyörű dolog a gyermekvállalás, így a félelmem kicsit elmúlt. Nagyon köszönöm nektek a válaszokat! Még talán annyira ha válaszolnátok, hogy érdemes e terhes tornára járni, légzőgyakorlatokat tanulni, vagy bármi hasonló módon felkészülni, azt nagyon megköszönném! Illetve kb mikortól érdemes elkezdeni ezeket?
válasza:0:30-as vagyok. A légzőgyakorlatokat mindenképpen érdemes! Én nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt gondoltam, ha fáj, akkor úgyis fáj, de utólag a 3 szülésem alapján be kellett látnom, hogy ez anno nagy butaság volt. Igenis, egy megfelelő időben történő sóhajtás is tudja elviselhetőbbé tenni a fájdalmat!!! És nekem az is segített, hogy az apuka ott volt az utolsó szülésemnél - miatta pláne összekaptam magam, mert ő annyira félt, hogy nem akartam jajgatással rátenni egy lapáttal. (Egyébként ő eleve nem akart bejönni, de aztán elkaptam, hogy ha megcsinálni meg tudta, akkor igenis segíteni fog, masszírozza a derekamat, megitat, egyszóval "kiszolgál", cserébe kimehet, ha a kitolás jön - de végül nem volt ideje, mert a szülésznőnek kellett segítenie, ugyanis a doki épp egy másik hölggyel volt elfoglalva, ahol komplikáció volt... És nem bánta meg a párom, sőt!)
Hogy mikortól érdemes terhestornát elkezdeni nem tudom, én nem jártam, a légzőgyakorlatokat autodidakta módon netről, szakkönyvekből tanultam, amikor a másodikkal terhes lettem (+ anno tanultam szaxizni, úgyhogy maga a légzéstechnika végülis megvolt).
Sajnos gyakran a félelem annyira felerősíti a fájdalmat, hogy maga a koncentrálás nem megy, úgyhogy csak bátran, hadd jöjjön, aminek jönnie kell, és akkor menni fog:-)
Jó terhességet és szülést, ha majd eljön az ideje!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!