Bánnom kellene, hogy tápszeres voltak a gyermekeim?

Én 3 hónapig tudtam, de végig, a 3 hónap alatt tápszeres pótlással csak, mert 30 ml volt a maximum két mellből, akármit csináltam, nem volt több... :( A többit tápszerből fedeztük. Mikor abbahagytam, addigra idegileg kikészültem ettől az egész szoptatási mizériától... a védőnővel megbeszéltük, hogy elég volt, ne csináljam tovább, mert tényleg rámegyek. Aztán az első hét nagyon fura volt, úgy éreztem, hogy "elvettem" valamit a gyerektől ami jó neki, ami jár neki! De később rájöttem, hogy butaság volt :)

MIután áttértünk a tápszerre, kisimult az idegrendszerem, és éreztem egyfajta felszabadulást, szóval az egy hét után teljesen boldog lettem. Utána már anyu és a férjem is tudták etetni a gyereket, elmehettünk bárhova... ha voltunk valahol nem kellett rohanni haza szoptatni, elővettük a hőtermoszból a megfelelő hőmérsékletű tápszert (nyáron viz + a por külön tárolva volt), és megetettük bárhol gond nélkül. Szóval nekem csak az első nem szoptatós hét volt nagyon rossz, de utána nagyon jó volt :) 3 éves lányka anyukája.

Engem nagyon sokáig bántott, hogy "csak" 4 hónapos koráig tudtam szoptatni a fiam. Akkor azért hagytuk abba, mert már sírt, ha meglátta a cicit. Egy hónapig próbáltam tartani a frontot, sírt, ráraktam, sírt, ráraktam, én is bőgtem...aztán elmaradt a pótlás előtti cicizés. (nem részletezem, miért alakult így)

A szűkebb környezet, édesanyám, párom biztatott, mindig mondták, mennyire büszkék rám. Viszont ha más kérdezte, akár egy éves kora fölött is, hogy szopik-e még, úgy éreztem, vádolnak, amiért ezt nem adom meg a gyerekemnek, mintha rajtam múlt volna! Vagy elszámolással tartoznék bárkinek! Nem is sajnálkoztam, inkább nagyon mérges voltam, szerettem volna elfelejteni az egész szoptatás körüli hisztériát, de valaki mindig emlékeztetett rá.

A fiam egy mosolygós, kedves gyerek, mindenki odáig van érte, jó kedélyű, jó evő. Nem panaszkodhatok:)

Most várjuk a második babát, remélem nála már tudom kezelni a hülye kérdezősködést meg tanácsokat.

Hogy is szokták hívni őket? Ősanyák? Na, velük nem kell foglalkozni.

Én 26 hónapos koráig szoptattam a lányom, a barátnőmnek nem volt egy csepp teje sem. Őt ez nagyon megviselte, hogy a lányának nem tud "mindent" megadni. Én vigasztalgattam.

Mindkettőnk lánya egészséges és egyáltalán nem látszik rajtuk, hogy melyik volt tápszeres és melyik anyatejes.

Sztem ez inkább az anyának "probléma", ha lelkizős fajta, a mai tápszerek már nagyon jók.

Én csak azt nem tudom elfogadni, ha vki azért nem szoptat, mert félti az alakját.

Ez ugyanolyan, mint a természetes szülés kontra császármetszés. Mert sérül a gyerek lelke, ha nem természetes úton születik, na persze.

Most akkor én rossz anya vagyok, mert nemhogy császárral szültem, de 36 óráig nem láttam a gyerekem, mert az intenzíven voltam?

Ha a gyerek jól van táplálva, akkor mindegy, hogy anyatej, vagy tápszer.

kicsit mind a két oldalon vagyok

az első két gyerkőc csak anyatejes volt mind a kettő 2 éves koráig kapott mind a kettő mellet féléves korig tejtestvér is volt annyi tejem volt :-)

de a harmadik előtt volt egy mellműtétem és eléggé sok volt a szövetelhalás így mikor terhes lettem kétséges volt h szoptathatok e

belövellt a tej is de persze kijönni nem tudott úgy ahogy kellet volna alig volt ami kijött volna természetesen nagyon megviselt akkor h a kicsi nem azt kapja amit a nagyok.. tápszeres lett..... folyamatosan egyre több pótlást kapott, viszont a szoptatást nem hagytam abban pedig tudom h már nincs tej vagy csak egykét csepp viszont a kicsi ragaszkodik hozzá elaludni nem tudd máshogy (max babakocsiban) és megnyugvásra is kell neki

viccesen mindig azt mondom h a lányom nem cumi hanem cicizavaros :-)))

és arra a kérdésre h szoptatok e? azt mondom igen :-))) nem kell tudniuk h igazából nem anyatejes :-P

most 6 hónapos a kicsi már nem okoz lelki gondot az h nincs tejem és tápszert kap persze az elő 2 hónap rossz volt de mivel a babóca boldog és nevetős így megnyugodtam és azt mondom nem veszített semmit sem a 3ik gyerkőc azzal nem anyatejet kap