Ki tudna tanácsot adni egy számomra fontos kérdésben? Magamra maradtam a bánatommal és nem tudom mi tévő legyek. Csak segíteni akarók válaszát várom, nem a pocskondiázókét!

33 éves vagyok, hamarosan szülök. Terhességem elején a gyerekem apja elhagyott, aki 31 éves, tehát kora szerint már érett az apaságra, meg amúgy is szakításunk előtt röviddel ő maga akart babát. Próbáltuk helyrehozni, 4 hónapig szenvedtünk, de nem megy. Ez idő alatt totálisan pszichopata lettem, naponta zokogtam ki a lelkem, ami persze leginkább a babámnak árt. Sikerült eladnom a lakásom, az árát betettem bankba, hazaköltöztem szüleimhez, mivel minimálbérrel voltam bejelentve és az azután járó gyesből nem fogom tudni nevelni a gyerekem. De sajnos nem tudok együtt élni a szüleimmel, még többet szenvedek mellettük, mint exem mellett. Apám súlyosan depressziós, de mellette egoista, naponta veszekedünk. Anyámmal szinte azóta veszekedek naponta, mióta megszülettem, annyira hárpia és összeférhetetlen. Testvérem skizofrén és teljesen antiszociális. 20 évesen anno azért költöztem el tőlük mert képtelenség velük élni. Most még többet szenvedek idegileg, tényleg csoda lesz ha a gyerekem nem egy lelki nyomorék lesz. Nem tudom mi legyen. A lakás árához nem akarok nyúlni, mert végülis anno szüleim vettek belőle lakást és nem akarom önkényesen elkölteni, inkább meghagyom nekik, hisz már nem élnek jó anyagi körülmények között, jobb ha van a hátuk mögött anyagi biztonság. Gondolkodtam anyaotthonban. Albérletet ennyi gyesből nem lehet fizetni. Oké hogy lesz majd gyerektartás is, mert az exem mindenképpen nevére akarja a gyereket, de ezen felül nem érdekeljük. Gyes, családi pótlék és gyerektartás még mindig olyan havi 60 ezer. Ebből albérletet fizetni és gyereket nevelni képtelenség. Valami ötlet???