Kisgyermekem és újszülöttem van. Normális ez az érzés?

Hogyne rázódnál bele. Még csak újszülött a második. Minden új és tombol benned a baby blues. Igyekezz a nagynak megadni, amiket eddig megadtál, de ne keseredj el, ha nem megy ez úgy. Vagy változtass egy kicsit a dolgokon. Ha a nagynak nem tudsz mesélni, mert a kicsi épp szopik, akkor mondj egy mesét fejből. Ez a kicsi fejlődésére is jó hatással van ám, mégha nem is érti, h mit hadovál itt anya. :)

Én is érzetem így, utoljára épp tegnap este. A kicsi 6 hetes, szopizott, a nagy 10 éves, nagyon anyás, megállt az ajtóban, hogy menjek, takarjam be, a végén már majdnem sírt, és mondta, hogy milyen jó öcsinek, ő mindig velem van... Ha a kicsi alszik, akkor meg a többi itthoni munka...Annak sem érek a végére...És lelkiismeretfurdalásom van, hogy a nagynak mesét sem mondtam mostanában, mire odaérünk, már hullafáradt vagyok, pedig annyit segít a kicsi körül is. De azért van napi 10 percünk a nagylánnyal, ami csak a mienk, amíg fürdök, bent van és beszélgetünk. De most nyári szünetben, majd igyekszem bepótolni az elmaradásomat felé. Ne aggódj, más is így van vele. A legjobb lenne néha ketté válni, hogy mindegyikkel egyszerre lehessek.A legrosszabb az volt, amikor a kicsi született, akkor lett beteg, tüszös mandulagyulladás vírussal, a kórházba csak párszor jött be, alig láttam, amikor hazajöttünk, másnap meg ő került be, majd egy hétig ott volt, én nem tudtam vele lenni egész nap, anyum volt vele, de annyiszor sírt telefonba, hogy hiányzom, (én meg itthon sírtam), szegényem, alig tudott beszélni, hát akkor tényleg majdnem a szívem szakadt meg.