Mit éreznek azok az édesanyák, akiknek valamilyen fogyatékossággal született a gyermeke?

Szia! Egyet értek az első válaszolóval. És tényleg nehéz megfogalmazni. Az én kislányom Down - szindrómával született, minden leletem jó volt a terhesség alatt (magzatvíz vizsgálaton nem voltunk, de az AFP, tarkóredő stb. jó volt), születésekor derült ki a betegsége. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nem lesz egészséges. Érdekes, hogy nem tört le annyira a rossz hír, úgy gondoltam nem szabad elhagynom magam, neki szüksége van rám, hogy szeressem, szoptatni tudjam, gondozzam...Rengeteg kérdés megfordult a fejemben: miért velünk történt ez, mit fognak szólni a barátok, ismerősök a család, kirándulhatunk - e majd vele, milyen lesz ha nagyobb lesz, fog - e tudni szépen beszélni, írni, olvasni, számolni és még sorolhatnám. Az vigasztalt egy kicsit, hogyha a terhesség alatt derül fény a betegségre, akkor is megtartottuk volna. Sokszor eltörik a mécses, ha egy egészéges babát látok megszületni a TVben és fáj a szívem, mert olyan boldogan vártuk mi is az érkezését. De most is boldog vagyok. A mosolya, a jó kedve, a ragaszkodása mindenért kárpótol. Nagyon aranyos, figyelmes, kiegyensúlyozott kisbaba, aki nemsokára 6 hónapos lesz. Szeretnénk neki majd egy kistestvért is ( kb. 1 éves kora körül újra próbálkozunk), remélem ővele nem lesz semmi gond. A férjem is jól viseli, bár, ha belegondolok, milyen boldogan vitt a szülőszobára és ilyen rossz hírrel kellett hazatérnie, hm ... ő előbb megtudta, mivel császároztak, altatásban.

De ugye nálatok nincs gond? Miért kérdezted?

Köszönöm a 9:22 - es válaszolónak.

9:06 -os anyuka