Tényleg rossz anya leszek majd?

Bizony változni fog ez,tizen,sőőőt a huszas éveim közepéig,eszem ágában sem volt az,hogy valaha is gyereket akarok,nem jártam a kisgyerekesekhez,mert zavart az üvöltésük,az hogy nem tudtam egy jót beszélgetni,mert minden pillanatuk a gyereké volt.Aztán megimertem a férjem,de még sokáig nem lett baba,nem akartam még szülni,nem akartam az alakom tönkretenni,stb. Aztán egy nap sétálgattam a belvárosban és nem tudom megmagyarázni miért,megálltam egy kirakat előtt ahol tündéri babaruhák voltak ízlésesen kifüggesztve és kész voltam.28 évesen szültem az elsőt,most a 10 hetesemet dadálom éppen.

A férjemmel a kapcsolatunk,azóta is tökéletes,barátaink hétvégente jönnek vagy mi megyünk,minden szervezés kérdése és azé,hogy mennyire vetjük alá magunkat a gyermekeinknek,mi csak annyira,amennyire ez nem terheli meg egymással és másokkal a kapcsolatunkat.

És,hogy kiből milyen anya válik?Erre nehéz válaszolni.

Egy ismerősömnek most lesz babája... Évekig győzködte a feleségét, de neeeeem. És most jön a pici. Meg kellett érjen a nő rá.

Te is meg fogsz érni rá, nyugi.

Most ne szülj még, csak ha idejét érzed. És amíg az nem jön el védekezz rendesen, ha kell tabi!gumi+kúp.

Lehet, hogy fogsz változni, és le se lehet majd róla beszélni, hogy gyermeket vállalj, de az is lehet, hogy nem, és tényleg nem lesz gyereked. Akkor sincs semmi. Így is túl sokan vagyunk már. A lényeg, hogy tényleg nagyon figyelj a védekezésre, és ne engedd magad rábeszélni a gyerekvállalásra, amíg így érzel, mert annak tényleg katasztrófa lehet a vége!

Egyébként én 20 éves vagyok, ma 8 hetes a kisfiam, és csodálatos érzés, élmény, hogy van gyerekem. Csodálatos, amikor felveszem, ha sír, és megnyugszik, amikor rám mosolyog, vagy elkezd gagyarászni. Mondanom sem kell, hogy nagyon megváltozott az életem a terhesség és főleg a szülés óta, de nem bántam meg, és nagyon boldog vagyok! A párommal is jut időnk egymásra, és ugyan bonyolultabbak így a dolgok, ha pl. elmegyünk valahová, főleg ha egész napra, vagy ilyesmi. De tényleg csak szervezés kérdése. És egyáltalán nem tette tönkre az életünket, hanem még szorosabbá tette köztünk a kapcsolatot! Úgyhogy ne félj tőle, a szüléstől se! De ha mégsem akarsz gyereket, akár 15 év múlva se, akkor se ítéld el magad, és más se ítéljen el téged, nem kötelező a gyerekvállalás. Az vállaljon gyereket, aki tényleg "vállalja", és szereti, felneveli. Ha valaki erre nem képes, ne tegye, attól még nem rosszabb ember, csak más. Te biztosan másban leszel nagyon sikeres! Úgyhogy sok sikert az élethez! :)

Én így éreztem kb. 25 éves koromig, aztán fordult a kocka, és rájöttem kell egy baba. Aztán párommal ráálltunk a dologra, és 27 évesen lett is babánk. S imádom. S tudok vele mit kezdeni.

Ugyanakkor a többi gyerekkel úgy vagyok, mint a felnőttekkel: valamelyiket szeretem, valamelyiket nem, valamelyik idegesít, valamelyik nem.

Nem kell minden gyereket szeretned, pláne nem 19 évesen. Majd meglátod mi lesz később.

Én amúgy falra másztam a gyerekektől régebben, úgy gondoltam mindegyik kis szörnyeteg. De valószínű én is az voltam kiskoromban. :):):)

Igazából annyi a lényeg, hogy ne lovagold bele magad a dologba, ne is görcsölj ezen. Az érzések változhatnak. ha meg nem változik, akkor ez van: nem lesz gyereked, éled az életed, "oszt csókolom".