Mit gondoltok arról aki még meg sem szült de már azon aggódik, hogy hogyan fog visszafogyni és már előre eltervezi, hogy mikor adja bölcsibe a gyereket?

"Csak az a kérdés, hogy minek szül az aki, már 1 éves kora körül alig bír otthon lenni a gyerekével?" - mondjuk például ez a sorod abszolút elítélő. nincs ezzel semmi baj, neked ez nem tetszik, oké, elfogadom. de szerencsére nem egyedül a te véleményed létezik.

De miért baj az, ha már a szülés előtt tisztában van vele, hogy meddig lesz otthon? Miért baj, ha valaki előrelátó? Én is tudtam már a szülés előtt, hogy két évig leszek otthon (én az anyagiak miatt többek közt), de ha valaki más miatt, az miért baj? Ezt nem igazán értem. Szerintem jobb, ha valaki előre eltervezi a dolgokat, mintha az utolsó pillanatban kéne kapkodnia, mert akkor jön rá, hogy mit kell, vagy mit akar csinálni. Ettől még biztos gondolt arra is, hogy de jó lesz, ha már megszületik a babája, de lehet, hogy csak olyan, mint én: nem álmodozni akar arról, amit még nem tapasztalt, hanem majd akkor átélni. Legalább is én - persze nagyon vártam már, hogy megszülessen -, nem tudtam olyan dolgokról álmodozni, amiket még sosem tapasztaltam, maximum elképzeléseim voltak, hogy majd milyen lesz, viszont amikor már a kezemben foghattam, nagyon is élveztem a dolgot :) Ettől még két évvel később majd kibújtam a bőrömből, hogy felnőttek közé mehettem napi szinten.