Mit gondoltok arról aki még meg sem szült de már azon aggódik, hogy hogyan fog visszafogyni és már előre eltervezi, hogy mikor adja bölcsibe a gyereket?

nézd, nem kéne visszarohannom dolgozni. nem vagyunk tele lóvéval, de meg tudunk élni az én keresetem nélkül is. nem határoztam el előre, hogy márpedig másfél évesen beadom a gyereket a bölcsibe, akármi lesz is, de igen, beismerem, elgondolkodtam már most rajta, hogy... ettől függetlenül bármilyen elképzelésemet felülírhatja majd a gyerek. de igenis, elgondolkdotam raja. És ha másfél évesen visszamegyek dolgozni, akkor szar anya vagyok?

én Ranschburg Jenővel értek egyet, aki azt mondta, hogy inkább menjen vissza az anya dolgozni, és töltsön minőségi időt a gyerekével, minthogy ideges és feszült legyen otthon egész nap.

nem ez alapján ítélem meg, hogy jó anya-e valaki vagy sem.

szerintem az sem minősíti anyaságában a kismamát, hogy min gondolkodik terhesen.

hogy miért nem azon, amin te? mert csak. amiért te nem azon, hogy hogy fogsz visszafogyni és milyen alakod lesz szülés után.

Honnan tudod, hogy nem gondolkozik azon, hogy milyen jó lesz a babával?

Én úgy vállaltam gyereket, hogy nem fogok mártírként mindent feladni érte. Persze, ő az első, de nekem fontos a karrier, szeretem a munkám és alig várom, hogy újra dolgozhassak, és azért nem bölcsibe íratom, mert itt nincs.

Viszont az nagyon nem szimpatikus, hogy felteszel egy ilyen kérdést, hogy majd a bezzeganyák szinkronban szidják az illetőt. Nem szép dolog, söpörj a saját portádon.

Nézd, én imádom a gyerekeimet (ezért szültem négyet), de ez nem jelenti azt, hogy nem fásulhat bele az ember a 0-24 órás anyaságba, háztartásvezetésbe.

Nekem nagyon érdekes munkám és karrierem van, ami után egyrészt nagyon éles váltás az otthonülés, másrészt nem azért építgettem eddig, hogy mártírként mindenről lemondva az ősanyák sorába lépjek.

Nem, én nem akarom hogy az egész életemet mostantól a gyerekek tegyék ki. És ez nem is szükséges. Nem mindenki igényli a szellemi munkát, én igen. Te meg ülj otthon a gyerekeddel, és mantrázd magadnak, hogy milyen jó anya vagy.

Mit kellene rola gondolnom? Az az o dolga.

Nem mellesleg nem mindenkibol omlik ki az anyasag erzese mar a terhesseg alatt, boven eleg, ha akkor beindul miutan megszuletik a pici (es akkor sem feltetlenul egybol a szuloszoban fog, van, hogy ido kell).

Nekem tobb gyermekem is van, szeretem oket elmondhatatlanul, barmikor felaldoznam magam ertuk, az lenne a minimum.

De mielott az elso megszuletett en sem tudtam elkepzelni, hogy milyen jo is lesz otthon a babaval, nem is nagyon kepzelodtem errol sokat, fogalmam sem volt, hogy mit is fogok erezni. Szerettem, vartam, de elsosorban akkor varandos kismama voltam, nem igazi Anya meg.

Mellesleg jol is tettem, mert az volt eletem utolso szakasza, amikor onzo lehettem, en lehettem a kozeppontban, csak a sajat dolgaimon kellett tornom a fejem, magamra vigyazni (es ezaltal a bennem novekvo babankra is).

Es igen, en is gondolkodtam azon, hogy mi lesz szules utan a fogyassal, nem nagyon tervezgettem, mert azon nincs mit megtervezni, vagy megy, vagy nem. Viszont abban is biztos voltam, hogy nem akarom a felszedett 25 kilot tul sokaig magamon tartani. Bocs, ha ez bunkosag. Buta voltam, sokat hiztam, masodik terhesseg alatt mar kulon figyeltem, hogy a 25-nek csak a fele jojjon fel. Mert jol akartam erezni magam a boromben (es ez a mai napig is igy van). Nem hinnem, hogy emiatt en kevesbe szeretnem a gyermekeimet.

A bolcsodei beiratas gondolatat pedig irigylem az ismerosodtol, nekem is igy kellett volna. Akkor legalabb most nem kellene azon izgulnom, hogy mi lesz fel ev mulva. Vissza kell mennem dolgozni szeptemberben (masfel eves lesz a legkisebb gyermek, bolcsibe menne), de ez nekem jutott, csak honapokkal szules utan. Akkor pedig az allami bolcsi varolistajanak a 70. helyere kerultunk fel kb. Szuper, ugye? Vagy nem megyek vissza, de akkor elvesztem a jo beosztasomat, a jo fizetesemet es teperhetek ujra 3 evig, hogy visszakeruljek a helyemre, vagy beadom a kozeli maganbolcsibe, ahova szivesen beveszik havi 80 ezerert. Nagyon szuper, tenyleg jo fej voltam, hogy nem gondoltam erre terhesseg alatt.

"Egyszerűen én látom valahogy a dogokat, mások meg másként. Ezért tettem fel a kérdést, hogy ki mit gondol erről." - látod, erről van szó.

Pontosan ezt gondolom arról, aki visszamegy dolgozni, és bölcsibe adja a gyereket (ő így látja a dolgokat), pedig nem is kéne, és pontosan ugynezt gondolom arról is, aki három éves koráig otthon van (ő meg amúgy).

szerintem nem ettől lesz valaki jó vagy rossz anya.

a te válaszaidból viszont mégiscsak valami elítélést vélek kiolvasni, ha nem így van, akkor én értelmezem félre.