Mi az az életkörülmény, ahová már "mertek" babát vállalni?

Szerintem a stabil kapcsolat az első, aztán az anyagi.

Mi nem terveztük az első babát és mégis jól sültek el a dolgok, mert jó munkahelyeink voltak, 2 autó, félalbérlet (ezt nem részletezném). Megszületett a baba, belevágtunk egy házvásárlásba. AZ egyik autót ehhez el kellett adni, de rá másfél évre vettünk egy másikat kp-ra. A másikon van hitel sajna de már nem sok van hátra belőle, a házon szintén van 3 M hitel.

Az előttem szólók nagyon jól leírták, hogy egyszer hopp másszor kopp. Tudnék én is mesélni mi mindenen mentünk keresztül és még született egy másik lányunk is.

Leírva jól hangzik nem? De volt ára...

Ha túl tudjátok élni a felmerülő problémákat és mindketten a megoldásra törekedtek baj nem lehet.

(És persze ezt nem egy pár hónapos kapcsolatra kell alapozni...mostanában én ezeket látom :( )

Nálunk: befejezett iskola (egyetem), biztos munkahely (nem próbaidős), megfelelő méretű lakás (külön szoba, saját lakás vagy ház), havi nettó kb. annyi, amiből meg lehet élni, ez az igényektől függ.

Mi 26-27 évesen vállaltuk az elsőt, azóta 10 év telt el, most merjük vállalni a másodikat, és úgy érzem, sokkal nehezebb a helyzetünk, mint akkor.

De mindez nem számít. Az ismerőseim közt jóval kevesebbre is bevállalták a 2-3 gyereket. Mindenki maga tudja...