Van itt olyan anyuka, aki útálja az egész helyet ahol lakik, és szíve szerint költözne?

Ezzel a kérdéssel személyesen lettem megszólítva.

Születésem óta élek itt, és 14 éves korom óta utálok itt élni. Falun lakom és egy olyan környéken, ahol rengeteg az öregasszony, akik mindig megakarják nekem mondani, hogy mit csináljak. Utálnak, mert a gyerekvállalás előtt nem mentem férjhez, pedig nem is akarok férjhez menni. És az utálatukat éreztetik velem rendesen, a házból alig merek kilépni. Úgy reménykedtem benne, hogy majd 20 évesen elköltözök, de nem tudok. Húgom most érettségizik és érettségi után itt akarja hagyni a szülői házat, mert a barátja azt mondta neki, ha nem költözik hozzá, akkor elhagyja. Apum egyedül van, érzelmileg nagyon labilis és beteges is nem hagyhatom egyedül. Nem beszélve arról, hogy nincs is hova mennem, mert párom itt szeretne élni.

Sokat sírok emiatt és próbáltam beszélni párommal erről, de csak annyit mond, hogy ne hisztizzek. Ha apunak öntöm ki a szívem, akkor csak annyit kapok "Nem hagyhatsz egyedül."

Nem faluból városba akarok menni, csak innen el, ha csak ebből az utcából sikerülne elmennem én már örülnék, de párom maradni akar és pénzem sincs egy új házra. Kézzel-lábbal menekülnék.

Velem az a baj, hogy könnyebb lenne azt felsorolni, ami nem idegesít, szóval ha arról van szó, percek alatt felhúzom magam azon, hogy hol lakom, kezdve a lakással, a városrészen át, a városig, sőt, akár az egész országra ki tudok akadni.

Mondjuk a lakást már nem sokáig utálhatom, másfél hónap múlva költözünk, egy teljesen más városrészre, ami miatt most éppen oda meg vissza vagyok, hogy szó szerint MINDEN a közelben lesz, nem kell többet buszozni sehova :D

Itt a lakással a bugyrom tele van, mert keleti az összes ablak, nyáron kínzókamra van itt reggel, mert nincs redőny, ráadásul a 8. emeleten lakunk. A lift állandóan elromlik, az alattunk lakók undorító prosztó bunkók, sőt, a házban több ilyen tirpák is lakik, most éppen valaki szó szerint bef*sott két emelet fordulójába.

A városrésszel nem lenne gond, én itt nőttem fel a környéken, szinte világ életemben itt éltem, de relatíve messze van a belváros, és az egyetem is, ahova járok, a buszon meg mindig tömeg van.

Sokszor a várost sem szeretem, főleg a munkalehetőségek miatt. Pécsen lakom amúgy, egyetemre járok ugyebár, és nyáron szükségem lenne munkára, de tavaly nyáron is hiába kerestem bármit, még csak egyetlen interjúra sem hívtak be. De ezzel nem csak én vagyok így, és nem arról van szó, hogy gyerekem van, ezért nem vesznek fel, hanem itt tényleg nem lehet munkát találni. Van egy barátnőm, szintén egyetemista, nincs gyereke, szinte mindig ráér, de nem talál semmi munkát. Az egyik legjobb barátomnak mérnöki diplomája van, és egy éve munkát keres. De még sokakat említhetnék. Itt tényleg szinte képtelenség elhelyezkedni, akár végzettséggel, akár anélkül.

Amúgy sem nagyon vagyok oda Pécsért, valahogy hiányolom a programokat, abból nincs túl sok.

Na, nem vagyok ám ennyire negatív, csak tényleg gyakorlatilag tetszőleges dolgokon is fel tudom húzni magam :D

Budapesten élek, de szívem szerint menekülnék vissza a kisvárosba, ahonnan 23 évesen eljöttem. Jó volt itt 10 évig, de most már a nyugi, a kulturált környezet, a közösség kellene!!!!!

Sajnos ott egyáltalán nincs munka lehetőség. Na meg a férjem sem hiszem, hogy jönne.

Most legalább a belvárosból kiköltöztünk panelba zöld részbe, már ez is öröm... főleg, hogy csontra felújítottuk a lakást, és a házat is megcsinálták szépen. Na és legalább van hol sétálni, napra menni, madarakat hallgatni.