Van itt olyan anyuka, aki útálja az egész helyet ahol lakik, és szíve szerint költözne?

Néha nagyon utálom.

nincs játszótér

nincs park

nincs húsbolt csak közéért

a többi anyuka is döglik az emeleten ha lemegyek a kicsivel max motorozni lehet meg a járdán rajzolni

nem lehet kocsit mosni

Minden vágyam egy falu! 3x váltottunk lakást de mindig kifogtuk a legrosszabbat! Itt most állandóan a rendőrség jár a szomszédhoz mert folyton balhézik egy másik szomszéddal féltem a gyerekemet!

A lakótelep egy szutyok domb, csikkek tömkelege mindenhol szemét hegyek, a kisfiam persze előszeretettel szedegeti fel!

Rengeteg suhanc kódorog egész nap a játszótér környékén ordibálnak, piálnak káromkodnak oda se lehet menni, gyűlölöm, saját portát akarok!

Én utáltam az előző lakásunkat. Semmilyen szempontból nem felelt meg, lakótelepi, régi építésű, északi fekvésű 4 meletes házban laktunk. Utáltam hazajárni, utáltam otthon lenni. Nem fértünk el, a rengeteg cucctól még takarítani sem lehetett.:(

Kb 4 évig laktunk ott, a lakók utáltak végig, a közös képviselővel egyaránt, mert mikor megvettük a lakást, felújítottuk és irigyek voltak a többiek.

4 év alatt még az arcukat sem ismertem volna fel a szomszédaimnak az utcán, annyira elzárkózott mindenki, csak a pusmogás ment folyamatosan a hátunk mögött, pedig semmi baj nem volt velünk.

Alig vártam, hogy továbbmenjünk. Sikerült jó áron eladni ( még a válság előtt), és kiköltöztünk Budapest mellé egy családi házba.

Sok a hitelünk, nem maximálisan álmaim háza ( de kinek van olyan???), ennek ellenére imádok itt lakni. Kedves szomszédok, csend, jó levegő, jó környék.

Ég és föld a két lakás közötti különbség minden szempontból.

Másfél szobás panelből szívesen költöznék egy családi házba. A környék ahol lakunk, még a zöldövezeti részek is tiszta kutyaszarok, még virágot se tudunk közelről megnézni.

Ma is koszorút akart fonatni velem a gyerkőc, de rángattam ki is onnan a kutyaszaros területről.

Elgettósiasodott, klikkekben álló anyukák és azok gyerekei az játszóteret uralják, oda sem megyünk a 2 éves fiammal. Meg aztán az anyukák, ahogy azok tudnak nézni, tiszta bőszmék!

Mi falun lakunk (évekkel ezelőtt költöztünk ki nagyvárosból, amikor még nem volt gyermekünk). Azt nem mondom hogy utálom, de szívesen mennék vissza a városba. Nem feltétlenül panelba, de jó környéken sajnos drágák a házak.

Itt nincs semmi, igaz, a városban dolgozunk, tehát ott mindent meg tudunk venni, és a kisfiammal is tudunk menni erre-arra. Most várom a második babát, jó lenne elköltözni mire megszületik, de valószínűleg nem fog sikerülni.

Bár a falunk a jobbak közül való, nagyon jó buszközlekedéssel, közel van két kisváros, és a megyeszékhely is, ennek ellenére nekem nagyon hiányzik a városi élet.

Volt olyan idoszakom, hogy ugy ereztem, nem birom itt tovabb. Most egy kicsit lenyugodtam...

Ami miatt nagyon koltoznek a jelenlegi lakasunkbol:

- a felso szomszed kibirhatatlansaga (zajong,akar keso este is, lancdohanyos, nem lehet tole szelloztetni, mert allandoan az erkelyen gubbaszt)

- a lakas kezd szukosse valni.

Falun lakunk,ami nekem nem gond, csak azt nem szeretem, hogy semmit nem tudok elintezni, mert nem vezetek, meg amugy is csak egy autonk van, busszal meg eleg nehezkes a varosba bumlizni 2 gyerekkel. Igy minden bevasarlas is hetvegre marad, azzal meg elmegy vagy egy egesz delelott, vagy a delutan. :-(

Csaladi hazat szeretnek.... Egyelore nem tudom, mikor lehetseges a dolog.. :-(

mi falun élünk kertes házban, aranyos szomszédokkal, mégis utálom,alig vannak gyerekek, nincs kivel sétálnunk, ovi suli a másik faluban van csak...

4hós a picim, örülnék ha néha beszélgethetnék anyukákkal...