Missed ab után újra a gödörben?

Átérezve a bánatodat és a fájdalmadat kívánok Neked sok erőt!

Tudom mit érzel, én április elején adtam volna életet a kisbabánknak, aki szintén a 12. héten ment el. Én is úgy éreztem, hogy a nehezén túl vagyok már, de megint előjöttek a régi dolgok és iszonyúan fájt. Közhely, de az idő begyógyítja a sebeket, el nem felejtem soha, sokat sírtam, szinte már őrjöngtem néha, de most már megint egy kicsit könnyebbnek érzem a szívem! Sajnos nem vagy egyedül, sokan küszködünk még hasonló problémákkal.

Szívből kívánom, hogy nemsokára kezedben tarthasd egészséges kisbabádat, aki titeket választott szüleinek!!

Jézus Mária! Nagyon sajnálom, ami Veletek is történt. Azt kívánom, hogy párod érezze át és vészellye át Veled ezt az egészet, amíg karotokban tarthatjátok a Kisbabátokat!

Nekem van egy 5 éves kislányom, Aki mindig arról beszél, ha megkérdezik, hogy van -e Kistestvére, hogy van kettő fent a Jézuskánál. 3 évig vártunk rájuk, 19 hetes kismama voltam, amikor fiú-lány ikreimnek leállt a szivecskéjük 2010.február 19.-én. Akkor találtam erre az oldalra. Kiderült, hogy 12 hetesen megálltak a fejlődésben. De olyan ritkán csinálnak UH.-ot.

Jelenleg 26 hetes kismama vagyok. Azt mondták a kórházban, hogy a szülés után, amikor elaltattak úgy kitisztítottak, hogy hamar teherbe fogok esni. EZT KÍVÁNOM NEKTEK IS!!!

Viszonylag hamar sikerült is, de Ikreim elvesztésével egyre távolabb kerültünk a párommal, mert Ő sajnos nem tudott velem együtt érezni.

Jelenleg 26 hetes kislány kismamája vagyok, 5 éves kislánnyal és nemrég mentünk szét sajnos a párommal, Akivel 9 évig voltam együtt.

Ezt sem kívánom senkinek! Kegyetlen rossz egyedül, illetve kislányommal várni és Vele beszerezni a babakelengyét.

Kívánom, hogy tartsatok ki pároddal egymás mellett!!!

Sok sikert és kitartást, reményt kívánok!!!

Szia!

Utolsó vagyok.A pároddal kapcsolatban igazad van,de én a saját példánkból azt láttam,és erre csak utólag jöttem rá sajnos,hogy neki sokkal nehezebb volt.Mindenki engem istápolt,vigasztalt,ő tartotta bennem a lelket nap,mint nap,pedig neki ugyanúgy a szíve szakadt meg,és egyedül maradt vele.Mikor kértem,hogy beszéljünk róla,mindig az volt a válasz,hogy én fontosabb vagyok.Nagyon is megértelek,annak idején nekem is könnyebb lett volna,ha beszélhetek valakivel,aki tudja min mentem keresztül.Ehelyett lépten nyomon azt hallgattam,hogy nem baj,majd lesz másik!?Hát köszi.

Ha szeretnél még beszélgetni,vagy csak elsírni a bánatod,ha már "barátaid" nem maradtak,írj privátot.Én meghallgatlak.

Kedves Kérdező!

Először is nagyon nagyon sajnálom, ami veled történt, tudom milyen ez...

Tavaly január 9-én volt missed ab-om, az én kisbabám 8 hetes volt..azt hittem belehalok....

A műtét után csak az vígasztalt, hogy 3 hónap után újra próbálkozhatunk. Csak ez adott erőt nekem...

A kolléganőmmel egy napon szültünk volna, az Ő babája megszületett, már 8 hónapos..

Csak azért nem omlottam akkor újra össze, mert akkor már újra terhes voltam

A kisfiam december 20án született meg. Első próbálkozásra összejött, mert annyira akartuk, mert hittünk benne...

a barátaid pedig...tudod, úgy gondolom, akik nem éltek át ilyet, nem is tudják elképzelni, milyen érzés elveszíteni a gyermekedet...de ők szegényebbek azzal az érzéssel, azzal a boldogsággal, amit Neked akkor a babád adott..és a következő gyermeked adni fog!!!

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok, nagyon szívesen segítek, ha bármiben tudok!!

Nekem május 2-án volt missed ab műtétem. A 12 hetes ultrahangon derült ki, hogy pár napja megállt a szíve. A férjemmel együtt voltunk bent és láttam, hogy valami baj van, mert nem mozog. A legrosszabb, hogy az orvos azt mondta, nem érti mi történt, amikor mindene olyan szépen kifejlődött már.Nekem van már 2 egészséges kislányom 5és fél, 7 évesek és még így is nagyon fáj. Nálunk csak néhány ember tud az egészről, mert a 12.hét után akartuk elmondani. Borzasztóan félek még egyszer belevágni, félek, hogy túl öreg vagyok már(37) és talán ezért történt minden. Pedig annyira vigyáztam.Nálunk novemberben kellett volna megszületnie, gondolni sem merek rá, hogy mit fogok érezni novemberben. Szeretném hinni, hogy még sikerülhet, de egyelőre még nagyon félek.

Nektek meg tudták mondani, hogy mi lehetett a baj? Úgy érzem ha legalább ezt tudnám, akkor könnyebb lenne.

Sok erőt és kitartást kívánok Mindenkinek!

21.52-es vagyok.

Ma mondta egy régi osztálytársam, hogy minden történik valamiért. Sajnos bele kell törődni, hogy ennek így kellett lennie. Néha olyan az egész mintha álom lett volna. Már majdnem két hete, hogy végleg elvették tőlem. Az élet megy tovább,itt a két tündéri kislányom, néha már azon gondolkodom, hogy igaz volt e, hogy volt egy picikém a hasamban tényleg. És ilyenkor nagyon fáj.Szeretném hinni, hogy sikerül még újra, de nagyon felek tőle.Úgy érzem segítene, ha tudnám, hogy mi volt a baj.Annyira vártam rá! És elmondani sem akarom senkinek, mert úgy érzem nem érti meg senki, csak aki átélte. Írjanak azok, akiknek sikerült újra!