Más is érezte magát így a bölcsibe jelentkezésnél? Normális ez?

Én is voltam beiratni, bár az enyém már 21 hónapos:)

Azon nem parázok, hogy bántják, vagy nem találja fel magát, stramm gyerek, majd ügyeskedik, szerintem te is szavazz nyugodtan bizalmat a tiédnek:D

Inkább azon agyalok, hogy én hogy fogom bírni, hiszen még olyan kicsi, mindig az van az eszemben, hogy maradnom kellene még vele itthon, hogy csak az enyém legyen:D

De az eszemmel tudom, hogy neki is jót fog tenni, mert imádja a gyerekeket, kis társasági ember:D De érzésnek nem túl jó, hogy "elveszik":D

Ez aranyos kérdés:)! Hidd el teljesen normális, hogy ezt érzed. A beszoktatási idő alatt látni fogod, hogy hogyan viszonyulnak a gyerekekhez. Önkorm.i bölcsödébe jár a pici fiam. És teljesen szerelmesek egymásba a gondozónénijével. Ott még a takarító néni is imádja az összes gyereket. Olyan szépen bánnak még a nehezen kezelhető gyerkőcökkel is, hogy öröm nézni. Meglátod, hogy jó helye van ott a fiadnak. Neked nehezebb lesz lelkileg, mint neki. De légy erős, ne azt lássa rajtad, hogy bizonytalan vagy. A fent maradó időt pedig sokkal intenzívebben tudjátok megélni.

Nyugi, ez az élet rendje. Neked is.

Üdv

Ugyanezt érzem amit te. Nekem 22 hónapos a fiam és összeszorul gyomrom a bölcsőde gondolatára. De az élet nem áll meg, társas lények vagyunk, a gyerkőcnek is szüksége van a kortársaira.

Bennem is vannak félelmek, vajon fog e enni rendesen, nem e bántják, jól fogja e magát érezni ottan? Bár játszótéren őt látva egész jól kijön a többi kisgyerekkel. Biztos e téren nem lesz gond. Csak hát az elszakadás...biztos én is fogok egy pár könnycseppet hullajtani.

Sajna mi anyagilag sem állunk túl jól, így muszáj visszamenni. Persze egyenlőre 4 órában, aztán meglátjuk.

az én lányom is 17, és szintén ma voltunk a védőnőnél a papírokért. holnap megyek a melóhelyemre az igazolásért, csütörtökön beíratjuk. megszakad a szívem. olyan pici még és most kezd dumálni, élvezni az életet, tök önfeledten játszik, boldog, kiegyensúlyozott, én meg nem fogom látni, mert nap 8 órát ülök majd egy r* gép előtt, ahelyett, hogy vele lennék. de hál' istennek látom a másik oldalt is: ahogy nem lehet hazarángatni a játszótérről a többi gyerek mellől. ahogy a szomszédos bölcsi kerítésénél rátapad a rácsra és úúúúgy szeretne bemenni, integet, puszit dobál a gyerekeknek, magyaráz, mutogat nekik. úgyhogy tudom, hogy ő jól fogja érezni magát, én egyedül képtelen lennék kielégíteni a szociális igényeit. úgyhogy csak nekem kell feldolgoznom majd az elválást, ő sokkal könnyebben fogja venni.

kitartást neked is, és ez járjon az eszedben: neki szüksége van a korosztálybeli gyerekek társaságára.

És azért be kell vallanom, nekem pl. jót fog tenni, hogy újra "bekerülök a körforgásba", egyre inkább veszem észre magamon, hogy "hülyülök" itthon, elszigetelődöm, vágyom a felnőtt társaságra.