Kedves Újdons (z) ült Édesanyák! Milyen volt az első Anyák Napja a számotokra?

Én sajnos csak majdnem anyuka (28 éves) vagyok, mert a picim most április elsején megszületett illetve spontán vetélésem volt (22-23 hetesen). Nekem szörnyű volt ez az anyák napja. Párommal elmentünk pecázni, de még ez se tudott felvidítani. Nagyon hiányzik a pici angyalkám.

Anyukámat felköszöntöttem, de ő se tartja meg az anyák napját, mert neki is már meghalt egy babája. De az én virágomnak azért örült.

Fiam most kilenc hósan végre "megrúgta" azt a súlyt, amivel használhattuk az autósülést, és lemehettünk vidékre megköszönteni a dédnagymamát. Az esemény megható volt, de mint elsô utazás elég stresszes is :)

Aztán amikor hazaérve végre elnyúltunk a kanapén pár percet rákészülve az esti fürdetés-etetés-altatás ceremóniára, Apja, egyik kezében a gyerekkel, másikban egy zacskó chipsszel megköszöntött engem is :)

Hát majd elolvadtam, és arra gondoltam, hogy "Istenem, köszönöm"... Merthogy nálunk a szülés környékén az nem volt biztos, hogy én megmaradok-e, és sajnos a mai napig sem tudom úgy ellátni a gyerekemet, mint ahogy a többi egészséges anyuka :( De annyi szeretet és segítséget kapok... hogy hüpp-hüpp... szóval apák napjára muszáj lesz kitalálnom valamit! :)

Nekem már 2.5 éves a lányom (és 1 éves a fiam), idén hozzámfészkelte magát reggel félálomban és belesusogott a fülembe,hogy "az én szívem kisója, szejetet a jugója, mindig csak azt ketyegi, édesanyát szejeti" ő visszaaludt, nekem meg elkezdtek potyogni a könnyeim... persze aztán a nap folyamán apával elémálltak és kaptam általa színezett-ragasztott szivecskés üdvözlőlapot is.

Tavaly és tavalyelőtt semmitse kaptam, bár tavaly már 20 hós volt és én egy nap alatt megtanítottam neki az "orgona ágát" 2 versszakkal (míg készítettük az ajándékot), bőgtek is a mamik :-)