Kismamák! Ti nem szeretnétek váltani?

Köszi!:)

Igazából az én férjem sem keres rosszul, szóval nem halnánk éhen, ha akár semmit sem keresnék, de azért kockázatot nem tudunk bevállalni. Szóval inkább nullára jöjjek ki, mint mínuszba, ha bármibe is kezdek...

Ezt a körmös szakmát, ill. kozmetikus sokan csinálják errefelé, rengeteg van....Igazán nőcis dolog lenne, de még keresgélek, mihez lenne leginkább kedvem. Megmondom őszintén, nem szívesen nyomkodnék pattanásokat, és tyúkszemekkel sem szívesen foglalkoznék. A kozmetika területén talán ha csak a sminkelésből meg lehetne élni, azt szívesen csinálnám! De csak ezt a részét :)

A szociális területre törekvőnek:

Gratulálok! Ügyes vagy, hogy így végigcsinálod! Remélem külföldön sikeres életetek lesz, ott valóban anyagilag biztos hogy jobban megbecsülik az embert.

(Én igazából dolgoztam már családsegítőben, gyermekjóléti szolgálatnál, idősek otthonában, ill. fogyatékkal élőkkel is. Ez utóbbi sajnos csak gyakorlat volt, pedig ott szerettem a legjobban lenni - saját legnagyobb meglepetésemre...

Amilyen nagy lelkesedéssel kezdtem ezen nemes hivatás gyakorlásába a családsegítő, gy.jólét területén, rövid időn belül megtapasztaltam, hogy nem tudom "megmenteni a világot", akik oda tartoztak klinsek, nem igazán lehetett minőségi változást elérni az életükben, életvitelükben.

És épp amiért azt gondoltam, hogy milyen alkalmas vagyok és nekem ez a terület a hivatásom, életcélom, épp amiatt nem bírtam....Túlzott empátia, nagy fokú érzékenységgel rendelkezem. Már a családommal nem foglalkoztam annyit, mint a "családjaimmal" és "gyerekeimmel" a munkahelyen, és még itthon is ezen járt az agyam.

Olyan munkát szeretnék, ami feltölt, amit kedvvel és igen, eredménnyel végzek.

Köszönöm mindenkinek, aki együtt gondolkodik velem, vagy megosztja véleményét, saját történetét.