Más is küzd ilyen fajta hangulatingadozással?
2 hónapja szültem, egészséges babának adtam életet, az első időszak, amit a babával és a párommal itthon töltöttünk, maga volt a rémálom.Mindenbe beleszólt, leteremtett, ha vmi nem tetszett neki, ahogy csinálom ( ő bezzeg egy pelusozást se tudott megcsinálni az elején ), plusz még elvárta, hogy a háztartásban is maximálisan megálljam a helyemet + még ki is szolgáljam ( az, hogy végre kaját csinált önállóan néha magának, nagy szó, haladás ).Akkor még bírtam úgy ahogy szuflával, aztán elment egy hétre vidékre dolgozni, az az időszak határozottan jót tett - legalábbis azt hittem.
Mióta itthon van, hétvégén, én vettem át a b*szogatósdi szerepet, én szóltam neki mindenért, ami nem tetszett, ő persze ezeket a szitukat mind túlreagálta, veszekedés lett belőle mindannyiszor.Most viszont azt érzem, hogy egyszerűen lepukkantam, illetve ki, mint egy lufi, gyakorlatilag semmi humorom semmihez.A babát ellátom, szoptatom rendesen, foglalkozom vele, babusgatom, de folyamatosan kavarog mindenféle az eszemben.Képes vagyok 1 hónapja megtörtént dolgokon is továbbra örlődni.
Nagyon gáz ez a fajta depresszió?
Mással is megtörtént mindez közvetlen a szülés után?
Csak őszinte, és nem szapuló válaszokat várok.
Köszike.
Igen, igazad van, csak a gáz ott van, hogy ha én nem csinálom meg a rendrakást, takarítást, akkor megenne bennünket a kosz + kettőnk közül ő férfi létére a házsártosabb olyan tekintetben, hogy már-már betegesen félti a babát.
Csak egy szitu: a nagynéném hoz nemsokára nekem egy gépi mellszívót, mert nekem csak kézi van és semmit nem ér, csak szenvedek vele, erre ő kifakad, hogy biztos majd vmi fertőzést össze fog szedni a baba, ha azzal fejem magam.Mondom neki, hogy ki lesz fertőtlenítve alaposan, majdhogynem megígérem neki, és még akkor is csak pöfög rajta; abba már nem gondol bele, hogy micsoda szenvedés mindekettőnknek, mikor szegénykém órákig ( nem vicc ) szopizik, mert egész egyszerűen nem tudja a zsíros tejet hátulról kiszívni, amit fejőgéppel könnyedén ki lehet fejni....
A babával semmi gondom, nem félek a "kötöttségtől", nem annak fogom fel, sokkal inkább az ő állandó aggályaitól mászok a falra.Szóval nálunk fordított szerep van, ő nem féltékeny a babára, hanem inkább túl reagálja az apa szerepét.
:)
Sokan irigyelnek érte, csak azt nem látják, hallják, mi zajlik a 4 fal között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!