Babanaplóba mondanátok jó kis versikéket?

Az én kedvenceim:

A gyermek Isten álláspontja, amely szerint az életnek folytatódnia kell.

Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,

fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,

Példálózás helyett példát mutatnék,

Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,

Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,

Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,

Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék,

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném,

Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat,

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről,

És többet a szeretet hatalmáról.

Kinek mi dolga? - Szerintem

a gyermeké az, hogy szülessen,

a Napé, hogy megsimogassa,

s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A gyermeknek két dolgot kell adni: szárnyakat, és gyökeret.

Íme néhány:

Nagyon friss az élmény,

alig,hogy születtem.

Anyukám,apukám

írjatok helyettem.

Ne sokat,csak annyit:

eggyel több a létszám,

Hogyha szeretni kell,

számítsatok énrám!

Azért mert szerettek

jöttem a világra,

Lettem új fénycsillag,

szülők boldogsága.

Szeressetek mindíg

ilyen szeretettel,

A kincsetek vagyok,

pici kincs,de ember!

Mikor megszületik 1 várva várt gyermek, az élet dolgai értelmet nyernek. Anyaszív, apaszív dobban meg 1 párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.

Mikor megszülettél, ünnep volt az égen. Megkérték a Jóistent a kisangyalok szépen, legyen ez a kislány szebb a százszorszépnél, ragyogjon jósága szebben az ékszernél.

Jött egy csoda,harmatlágy pici jószág,édes,lihegő,vér lüktet benne,eleven valóság...

Amennyiben a gyermeked gyönyörű és tökéletes, soha nem sír vagy lármázik, terv szerint elalszik és kérésre böffent, mindig egy kisangyal –, akkor te csak a nagymama lehetsz.

A baba a szerelmet erősebbé, a nappalt rövidebbé, az éjszakát hosszabbá, a pénztárcát kisebbé, az otthont boldogabbá, a ruhát gyűröttebbé, a múltat semmissé és a jövőt tartalmasabbá teszi.