Milyen anyának lenni? Légyszi fejtsétek ki bővebben. Lehet rossz dolgot is irni (ha van ilyen).

Nehéz és fantasztikus. Ikreim vannak.

Nehéz: éjszakázni, állandóan aggódni, hogy jól csinálod-e a dolgokat. Mindenki tanáccsal lát el és azt sem tudod hol áll a fejed, kire hallgass.

Fantasztikus: mikor megismer, rádmosolyog, kacag, ha játszotok. Látod napról napra fejlődni. Nincs ennél szebb dolog.

Számomra a legnagyobb döbbenet az volt, hogy ezentúl MINDIG felelős leszek valakiért. Soha többé nem lesz olyan, hogy csak magamra gondolok. Persze ezt tudod előre is, de igazán akkor fogod fel, mikor ott van már a baba. Hatalmas felelősség. És hiába van apa, meg a család, ő akkor is elsősorban a te felelősséged.

Ezzel együtt persze imádnivaló édes teher. :)

Nekem fantasztikus érzés volt, hogy végre értelmet nyert az életem! Előtte folyamatosan motoszkált a fejemben az a kérdés, hogy miért élünk, mi értelme van, ha van egyáltalán.

Kisfiam nem volt tervezett baba, fogamzásgátlás mellett lettem terhes, akkor 9 hónapja voltunk még csak együtt a párommal, 25 évesek voltunk akkor. A gyerekvállalásra úgy gondoltam, hogy kb. 5-10 év múlva esedékes majd, ha egyáltalán szeretném majd.

Aztán amikor megszületett a kisfiam, pár hétre rá tudatosult bennem, hogy igen, ez az amiért érdemes volt megszületnem és felnőnöm, emberré válnom, mert a gyerekvállalástól valóban teljessé vált az életem! Előtte egy önző, h.lye p.csa voltam, aki csak a mának élt és nem foglalkozott semmivel önmagán kívül, ahhoz képest 180 fokos fordulatot vett az életem és én magam is!

Másrészről viszont iszonyú nehéz feldolgozni és együtt élni azzal a tudattal, hogy most már semmit sem tehetsz csak magadért, nincs szinte egyetlen perc sem, amikor igazán ellazulhatnál és kikapcsolhatnál, mert egy közhellyel élve, a szíved mostantól a testeden kívül dobog. Ez így hülyén hangzik, de tényleg igaz. Akárhol vagyok és akármilyen megbízható valakire hagyom a gyerekeimet, mindig bennem van, hogy biztosan jól érzik-e magukat és hogy nem vagyok-e egy önző állat, hogy elmegyek pl. fodrászhoz vagy vásárolni.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett :)

Szia ha még aktuális!

Egyetértek az előttem szólókkal, ezért azt a részt nem fejtem ki, viszont sokan mondják, hogy mekkora eufória mikor először a kezedbe adják. Nos igen, igaz ez is, hatalmas boldogság, de fura is, mert gondolj bele: odaadnak egy gyereket, akit még soha sem láttál, hiába tudtad, érezted őt. Nekem azon túl hogy sírni tudtam volna az örömtől, bizony furcsa is volt. Aztán hazaviszed, és elgondolkodsz rajta, hogy hogy merték rádbízni az életét, hisz a kórházban senki nem tudja milyen ember vagy. Nézegeted, és mikor először sír otthon, vagy kaksizik, igazi Madonna-mosollyal nyugtázod, hogy "működik". Ha meg bukik egyet, megijedsz, hogy elrontottad azt a szép babát. Szóval nem egyszerű, de napról napra, hétről hétre jobban belejön az ember. :)