Akinek az első gyermeke "nehéz" természetű, a második nyugodtabb?

Szia!

Hát nálunk úgy van, hogy a lányom egy kisördög. Hisztis, akaratos, nagy szájú. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Aztán megszületett a kisfiam aki most 2 éves és fényévekkel túlszárnyalja a nővérét hiszti szinten :) Szóval nálunk nem jött be, hogy a második nyugodtabb. Amúgy 3 évesen a legtöbben pozitív irányba változnak, csak addig kell kibírni valahogy :)

Szép napot nektek!

Inkabb ugy mondanam, hogy valtozatosabb. Nyugodtabbnak tunik, de megsem az.

A nagyobbik gyerek nalunk nagyon aktiv es bator, semmi felelemerzet, orokmozgo, regebben hatalmas hisztikkel, most mar ez ritkasabb. Elegge onfeju.

Viszont!

Nagyon jo alvo volt, pici koratol ataludta az ejszakat, ha nem volt beteg es nappal is barhol, barmikor kepes volt aludni. Ha le volt kotve a figyelme, utaztunk, babakocsiztunk, akkor minden rendben volt, nem hisztizett, nem orditott, nem akart kiszallni. Ha feladatot talalt maganak, akkor sokszor nekifutott, amig meg nem oldotta. (Ez most is igy van.)

A pici elso ranezesre egy angyalka, mosolygos, nyugodt, normal mozgasigenyu, nem maszik fel a fuggonyre, nem boritja magara a polcosszekrenyt.

Viszont!

Nagyon rossz alvo, nappal is, ejszaka is rosszul alszik, igy osszessegeben sokkal kimerultebb voltam, vagyok mellette. Max fel ora, egy ora alatt megun barmilyen utazast, babakocsis setat, jatszoterezest, egyeb elfoglaltsagot es visitani kezd. Utana mar hiaba probalom lekotni a figyelmet barmivel, akkor sem sikerult. Mivel mi gyakran utazunk 3-4 orakat, igy ez nem tul kellemes. Mindig rettegek, hogy vajon az ut feleig eljutunk-e mielott kezdodik a visitas, vagy sem...

Ha valamilyen feladattal talalja szemben magat, akkor egyszer nekifut, majd eldob mindent es visit.

Szoval nem egyformak, osszessegeben egyik sem sokkal jobb/rosszabb, mint a masik.