Rossz tapasztalatok orvossal, kórházzal, nőgyógyásszal?

Nem mai történet:

Általános iskola 6-7. osztály környéke, kötelező fogorvosi vizsgálat. Az egyik 7-es fogammal gond volt, a kedves fogorvos gyökér-kezelte. Én szóltam, hogy nagyon fáj, ő csak legyintett. Rá sok-sok évre kiderült egy panoráma röntgennél, hogy nem a gyökeret kezelte, hanem a két gyökér között...

17-18 éves lehettem, amikor elmentem egy női nőgyógyászhoz vizsgálatra. Kérdezte, hogy minden oké-e a menstruációmmal, én mondtam, hogy nagyon erősen szoktam görcsölni. Mire ő: nem fáj az annyira, ő már csak tudja, ő is nő. Mondtam, hogy lehet, hogy neki nem fáj, de volt, hogy hozzám a suliba kihívták a mentőket...

Ezelőtt 10 évvel körzeti orvosnál:

Miután hazaengedtek a kórházból hastükrözés után gyulladt sebbel,mentem intézni a táppénzt,ő erre "Már megint nem akarsz menni dolgozni?" nagy viccesen,azt hozzátenném,hogy sosem voltam táppénzen előtte,"Nem jár laparoscopiára egy nap sem" KÉrdeztem mutassam meg a hasamat? Kérte "Ó hát igen."

Megkérdezte miért volt nekem egyáltalán hastükrözés,mondom neki ,azért,mert nem sikerült a baba idáig és most mondták,hogy csak lombikkal sikerülhet.

Nagyon gúnyosan elkezdett beszélni arról,hogy összejön az magától is,sőt majd azt sem tudom hová tegyem a gyerekeket,nem kell ilyen úri -mű dolog...mivel igen rosszul érintett a hozzáállása és amúgy is tudtam,hogy nehéz évek következnek a lombikokkal,inkább orvost váltottam,ma is nála vagyok,8 lombik után végűl örökbefogadtunk egy testvérpárt.

Egy "doki" van,akiről özön dolgot tudnék mesélni...

Nőgyógyász a "drága". Sok sok dolgot tudnék írni,de csak körvonalakban mesélek:

Első terhességemkor szerettem volna táppénzre menni (mert olyan munkám volt,ahol nem tudtak volna nekem megfelelő munka körülményt biztosítani). Az első mondata a következő volt : minek még magának gyerek,ilyen fiatalon. (16-nak nézett-persze a barnább bőrű terhes tinikkel oly nyájasan viselkedik azóta is...). Aztán jobb híján hozzá jártam terhes gondozásra,mert végül táppénzre vett. A 20. héttől írogatta ki nekem a kúpokat, "csúnya folyás" címszóval. Mint nagyon utóbb kiderült,feleslegesen,teljesen természetes volt hogy bővebb folyásom volt. Amikor vissza mentem hozzá szülés után kontrollra,olyan fogamzásgátlót írt ki,ami úgy felborította a ciklusomat,hogy csak na! És amikor vissza mentem hozzá,akkor nem mondott semmit.

Következőleg mikor megint terhes lettem, elment a babánk a 7. héten. Bent a rendelőben nem volt hajlandó semmit mondani,hogy tényleg el ment e,így már a váróban kérdeztem,hogy "akkor most ez a hajó elment?" Erre ő: hát,reméljük! -gondolhatjátok!

Következőleg mikor terhes lettem szintén hozzá jártam,de csak uh-ra voltam hajlandó menni. Az utolsó uh-t nem volt hajlandó megcsinálni, már a védőnő a kiskönyvbe írta hatalmas betűkkel,hogy : uh!! Én is érveltem,hogy miért kellene egy uh-t csinálni,de semmi. Meg is lett az eredménye: a méhlepény érettebb volt a kelleténél,ez a szülőszobán derült ki, kisebb súllyal született a gyermekünk... de szerencsére hamar behozta a lemaradást!

Aztán becsúszott egy terhesség,de nem akartuk elvetetni. Nem is volt probléma,egészen a 7. hétig. Akkor barnázni kezdtem, elmentem hát hozzá- csak másnap tudtunk volna a tőlünk 30 km-re levő kórházba menni rendes dokihoz- konkrétan azt próbálta nekem bemesélni,hogy ilyen korai terhességnél teljesen normális hogy barnázik az ember,és írt fel vasat- mást nem tud felírni,csak kúpot és vasat- . Kifele menet össze gyűrtem a receptet,és reménykedtem,hogy ne legyen komoly baj,másnapig húzzuk ki. Hát,nem húztuk ki,pár órával a vizsgálat után elment a baba. A saját szememmel kellett hogy lássam azt,amit az uh képen láttam. Megrázó volt. Azóta nem voltam nála,itt már nagyon besokalltam. A "doki" még mindig rendel,és sokan járnak hozzá,sokan fizetnek is neki,noha szak és nem pedig magán rendelés.

Ez csak egy kis része volt annak,amit tudnék írni.

Üdv: 2 gyermekes 13 hkm.

Nálunk úgy van a városban beosztva a terhesgondozás, hogy városrészek szerint tartozik valaki ehhez vagy ahhoz a nőgyógyászhoz. Nos, én megszívtam, a világ legparasztabb nőgyógyászához tartoztam. Sorozatosan kaptam tőle a bunkó beszólásokat, olyan dolgokra, amikhez igazából köze nem volt. Még a terhességem elején egyszer magassarkú cipőben mentem hozzá vizsgálatra, és amikor sorra kerültem, leteremtett, hogy mekkora zajt csapok a kopácsolásommal, vegyem tudomásul, hogy ez egy rendelőintézet és nem egy divatbemutató, máskor menjek megfelelő öltözékben. Mindent egy pár magassarkú cipő miatt. De még sok ilyen beszólása volt. Nem csak nekem, állítólag mindenkivel ilyen hangnemben beszélt. Egyszer meg, amikor mentem már úgy igazán giga nagy pocakkal ultrahangra hozzá, akkor elkezdett nekem pattogni, hogy úgy mászom fel az ágyra, mint egy lajhár, hát fogjam már fel, hogy várnak a sorukra utánam is, "frissen-fürgén" ugorjak már fel.

De azért a legdurvább az volt, hogy mindig úgy vizsgált meg, hogy oda sem nézett, de tényleg, egy pillantásra sem, csak benyúlt két ujjal, aztán utasított, hogy öltözzek fel. Meg is lett az eredménye, mivel a szülőszobán derült ki, hogy HPV-m van, nem akarták elhinni, hogy két nappal előtte látott nőgyógyász. Pedig én mondtam neki, hogy ezt azért nézze meg, mert ennek nem kéne ilyennek lennie. Vetett rá egy pillantást, és közölte, hogy semmi gond nincs, mehetek kifelé.

Ezek után meglepődtem, hogy a szülészeten mindenki milyen kedves, figyelmes és emberséges volt.