Akinek több gyermeke van (3,4 stb. ) mennyinél "állt meg"? Elmúlt vha az az érzés, hogy babára vágysz és szeretsz terhes lenni?

Hát én nem tudom még pontosan, hogyan is állok a dologhoz. Azt tudom, hogy sosem elégedtem meg volna csak egy gyerekkel, mindenképpen szerettem volna tesót is. Nekem két testvérem van, sokszor gondoltam úgy, hogy Anyám egy mártír és én sosem leszek -bocsánat- ilyen hülye, mert szegénynek rengeteg lemondással járt a mi felnevelésünk. Viszont van egy jó nagy családom, Anyukámék még mindig házasságban élnek, a Bátyám sajnos elvált, de van egy gyereke, a Nővéremnek van két gyereke és egy férje (lehet, hogy náluk győz az Apa és lesz egy harmadik is) és vagyunk Mi, áprilisra várom a harmadik babánkat. Ha összejövünk a még élő Nagymamámmal kiegészülve egészen olaszos a hangulat, imádom. Szeretem, hogy a gyermekeimnek természetesek a nagy családi ünnepségek, jó érzés, hogy mindig van kire számítsak. Férjem egyke ráadásul elvált szülők gyermeke. Sajnos Édesapjával nem az igazi a kapcsolata (egyszerű kéthetentei apuka volt és nem igazán alakult ki közöttük apa-fia kapcsolat), édesanyja pedig sajnos elég önző, labilis természet, mióta felnőtt a gyereke nem igazán törődik vele. Rossz nézni, hogy mennyire csak magára számíthatna, mennyire egyedül lenne a világban, ha nem lenne neki az Én családom is. Minden esetre sikerült két gyermeket világra hoznom 14 hónap korkülönbséggel, ráadásul lett fiunk és lányunk is egyaránt, úgyhogy úgy gondoltuk a józan eszünkkel, hogy ezzel teljesült is minden álmunk, már "csak" meg kell élnünk a családos életünket. Aztán jött a baki: egyetlen egyszer nem védekeztünk. A kislányom akkor 23 hónapos volt, a fiam 9. Igazság szerint nem vagyunk olyan jó anyagi körülmények között, elég ingoványos mostanában körülöttünk a talaj, így nagyon megijedtünk, amikor kiderült, hogy babát várok. Férjem nagyon ellenezte, én pedig valahogy sajnáltam volna elvetetni egy gyerekemet. Nehéz elmagyarázni, de valahogy vágytam még egy terhességre, vágytam még egy babára, csak úgy gondoltam, hogy ha már nagyobbak lesznek a gyerekek, és biztos anyagi körülményeink vannak majd megfűzöm a férjecskémet. Egy szó, mint száz, lesz harmadik babánk, reméljük, hogy ahol jut hely kettőnek, ott lesz harmadiknak is. Azóta a férjem is örül már a harmadik érkezésének (mondhatni még büszke is magára, hogy ilyen termékeny), én is megemésztettem a dolgokat, tiszta szívünkkel fogjuk szeretni a harmadik gyermekünket is. Viszont úgy érzem, hogy mind fizikailag, mind lelkileg elég ennyi megterhelés. A harmadik terhességem eddigi majdnem 8 hónapja teljesen probléma mentes volt, mégis nagyon lestrapáltnak érzem magam. És azért félek a jövőtől, félek, hogy hogy fogok teljesíteni három gyereknek, milyen anyukája leszek egy 32 egy 18 és egy újszülött gyereknek. El sem tudom képzelni, hogy olyan bátor legyek, hogy még egyet bevállaljak.